Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. szeptember

— 24 — nak tényleges kára 200000 koronára tehető, melyből biztositás utján csak 29000 korona térül meg, — az evangelikus nép és község összes kára pedig meghaladja a 3 millió koronát. A rendkívüli méretű csapás és a hidegebb időszak közeledésének hatása alatt, amikor az éhezők és fázók insége kétszeres, arra a rendkivüli intézkedésre határoztam el magam, hogy a szószékről felolvastatni rendelt pásztorlevélben az összes egyházakban és iskolákban gyűjtést, a szentháromság utáni XIII. vasárnapon pedig offertórium tartását rendeltem el kerületünk tűzkárt szenvedett egyházai javára, jelezvén egyúttal azt is, hogy a beérkezett adományok szétosztási arányát a kerületi közgyűlés fogja megállapítani. Kérem ezen intézkedésemhez a Mélt és Főtiszt, közgyűlés utólagos jóváhagyását s külön pont alatt hozandó határozatban az arány megállapítását. A testvéri részvét és könyörület gondolata önkénytelenül is átvezet jelentésemnek azon pontjaira, amelyek a testvéri öröm érzését rezditik meg bennünk. Ezek között első helyen kell megemlítenem, hogy Bohus Pál brassói főesperes, Münnich Kálmán szepesvárosi egyházmegyei felügyelő, Radványi István hegyaljai esperességi felügyelő, Turóczy Pál hegyaljai főesperes, Simkovic János liptói főesperes vezető tisztségeikre újból megválasztattak, továbbá, hogy a lemondott Ruzsiak János esperességi felügyelő helyére Liptóban Dr. Burján József, az eperjesi kollégium igazgatójává Dr. Obetko Dezső jogtanár, Iglón gimn. igazgatóvá újból Fischer Miklós választatott meg, végül, hogy a kerületünk ügyei iránt állandóan meleg érdeklődést tanusitó Hámos László volt főispán, egyházfelügyelő urnák, nemkülönben egyetemes gyámintézetünk kiváló világi elnökének, Láng Lajos urnák Ő Felsége a bárói méltóságot, az egyetemes gyámintézet egyházi elnökének, a Dunántul országszerte tisztelettel és szeretel tel környezett püspökének, Gyurátz Ferencznek a II. o. vaskoron a re n d et, Terra y Gyula érdemes gömöri főesperesnek, immár négyizben kiválóan működött püspökhelyettesnek a m. kir udvari tanácsosságot adományozta. E választások és fényes kitüntetések feletti közörömből csekelységem is illő módon vette ki részét, de méltó, hogy annak nemcsak e jelentés lapjain, hanem egyházkerületünk jegyzőkönyvében is visszhangja keljen, mert a kitüntetett férfiak egytől-egyig egyházunk s részben kerületünk azon vezérféríiai közé tartoznak, akikkel szem-