Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

- 146 — nariumi tevékenységnek nevezhetünk, a mely dolgozatok elkészítéséből s azok megbírálásából, az írás eredeti szövegének történeti kútfők stb. olvasásából, magyarázatából stb. áll. így nyilatkozhatik meg a hallgató hajlama, így férkőzhetik közelebb a seminariumot vezető tanár hallgatói szívéhez, így mutathat' példát az önálló kutatásra, tevékenységre, így egészítheti ki azt, a mit előadásában mint kész eredményt közlött. A vizsgálatok ugyan rendszerint külön vannak választva magától az egyetemtől, de a theol. tanárok csaknem mindig a vizsgáló-bizottságok rendes tagjai. Messze vezetne, ha az összes fakultások nap- és vizsgarendjét akarnám itt bírálat tárgyává tenni. Itt csak arra a fontos körülményre akarok utalni, hogy mindenütt észlelhető a törekvés a lelkészképzés alaposabbá tételére. Ha a régebbi szabályrendeletek hat félévet állapítottak meg minimumképen, akkor az újabbak nyolcz félévi egyetemi tudományos előkészületet tesznek kötelezővé minden theologus, jövendő lelkész számára, és nem hallgathatom el a tényt, hogy ezt az időt is igen sokszor keveslik épp maguk a theol. hallgatók s önként többet vállalnak és végeznek. Olyan önálló, az egyetemtől teljesen elkülönült seminariumok, melyek az egyetemi életet a gyakorlati lelkészkedéssel összekapcsolnák, a theologust a gyakorlati pályára az egyetemi évek után előkészítenék, nincsenek s mint mondják, nem is érzik ilyen intézetnek a szükségességét. A vizsgarend csak azt követeli meg, hogy ki-ki dolgozzék a gyakorlati seminariumokban is s erről bizonyítványt is tartozik felmutatni. Ha a theologus elvégzi az előírt egyetemi éveket, a vizsgálatokat (rendszerint kettőt) megállotta, azonnal az egyház szolgálatába léphet. Az ú. n. szabad fakultások inkább theol. intézeteknek, lelkészképző seminariumoknak volnának nevezhetők; ezeken a szó szoros értelmében csakugyan tanítanak s nevelnek jövendőbeli lelkészeket, evangelisatorokat stb. nem csupán az otthoni szabad, az állami egyháztól különvált egyház számára, mint Lausanne és Neuchátel, de a kül-