Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. szeptember

— 21 — Még mindig egyházkerületünk területén maradok a fájdalmas veszteségekről való beszámolásommal, a midőn a kegyelet legtiszteletteljesebb érzetével emlékezem meg néhai nagynevű elődöm, Czékus István püspök özvegyének, sz. Bauhoffer Vilmának folyó évi julius hó 28-án élete 81. évében bekövetkezett elhunytáról. Két nagy névnek méltó viselőjeként ugy áll előttünk az ő emlékezete, mint a ki művelt szellemével, fenkölt gondolkozásával, igazi evangéliumi Tabitha-lelkületével egyik példányképe volt és marad az evang. papnéknak és a ki, mint ilyen, legméltóbb társa volt egyházkerületünk egykori áldott főpásztorának A folyó évi julius hó 30-án Rozsnyón * végbement gyászszertartáson képviseletemmel Kübecher Albert szepesvárosi főesperest bíztam meg. Itt pedig szenteljünk mindannyian pár kegyeletes percet a fennkölt lelkű püspök-özvegy szép emlékezetének! Egyetemes egyházunk is súlyos veszteséget szenvedett a bányai egyházkerület volt érdemdús püspöke, ilenczfalvi Sárkány Sámuel folyó évi február hó 15-én történt elhalálozása által. 15 évig állott egyházkerülete élén s ez idő alatt igaz jánosi szelídségével, erős páli hitével, Péter apostol ékesszólásával kivívta mindenek őszinte tiszteletét, az egész magyarhoni evang. egyház-egyetem, benne az egész tiszai egyházkerületnek is tiszteletteljes ragaszkodását Melegáldás kívánat, általános kegyelet bocsátotta el Urához az agg pátriarchát. Méltó, hogy jegyzőkönyvünk lapjain épúgy, mint szívünkben kegyeletes emléket állítsunk a legnemesebb lelkű főpásztorok egyikének. Ám sűrűn lengett a veszteséget hirdető gyászlobogó testvér ref. egyházunk Sionja ormain is. Röviddel mult évi poprádi közgyűlésünk után szeptember 29 én az Úrhoz távozott Kún Bertalan dr., tiszáninneni ref egyházkerületi püspök, aki ugyancsak pátriarchális életkorával, 94 esztendő súlyával dacoló szellemi frisseséggel, lelkes ügybuzgalommal állott egyházkerülete élén több, mint négy évtizeden át. A rimaszombati egyesült prot. főgimnázium és más egyházkerületünkbeli közös prot. jellegű intézményünk révén is fenntartott sűrű érintkezés folyamán az ő nemes, tis ta jelleme, emelkedett gondolkozásmódja velünk szemben mindig igaz testvéries magatartásra vezérelte őt Haláláról annyival is fájdalmasabban emlékezünk meg, mert a lakóhely közösségén kivül a szívek legnemesebb barátsága fűzte őt Miskolcz másik nagy főpapjához, a mi áldott emlékű Zelenkánkhoz!