Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. szeptember

15 mai helyzetünket nem birtuk volna kivívni, s nékem meggyőződésem, tisztelt közgyűlés, hogy nekünk most is azokkal kell haladnunk, hogy az 1848: XX. t.-cz. szellemének érvényesülését diadalra juttassuk, mert e részben nem mondom, hogy nem történt semmi, de állítom, hogy még tovább kell haladnunk, hogy e téren való jogos kívánságainkat is érvényesíthessük! Különösen a lelkészek kongruájának kerületi határozataink értelmébeni kiegészítését tartom első feladatnak. A mi az 1848: XX. t.-cz. 2-ik §-át illeti, e részben — sajnos — távolabb állunk, mint valaha. Oda kell hatnunk, hogy az akadályok e részben is elháríttassanak. Ezek után engedje meg a mélyen tisztelt közgyűlés, hogy nem ugyan a mi felekezetünkhöz tartozó, de buzgó protestáns embernek és elsőrendű hazafinak: br. Bánffy Dezsőnek az elhunytáról megemlékezzem. Iktassuk az ő elévülhetlen érdemeit jegyzőkönyvünkbe és méltóztassék elrendelni, hogy egyházkerületünk részvéte az erdélyi ev. ref. egyházkerülettel közöltessék. Ezzel a kerületi gyűlésre megjelent minden rendű és rangű képviselőket szívből üdvözölve és munkánkra Isten áldását kérve, a kerületi gyűlést ezennel megnyitom. Erre a püspök a következőkben válaszolt: A leghálásabb köszönettel s a legmélyebb szeretettel vagyok, bátor meghálálni Méltóságodnak szép üdvözlő-szavait és a bizalomról és szeretetről tanúskodó kijelentéseket, melyeket Méltóságod kegyes volt tolmácsolni. Legszentebb kötelességemnek tartom, hogy azon elvek alapján melyeket irányelveim gyanánt jelöltem volt meg, Méltóságod egyházias lelkületének alapos ismerete mellett, Méltóságoddal vállvetve közreműködjem. / / Áldjon meg az Ur ebben a közös munkánkban azzal a szükségelt erővel, melynek birtokában egyházkerületünket a hazafiság ösvényén diadalra vezethessük! (Lelkes éljenzés.)