Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

— 49 — egyházi szempontból egyenesen bűnnek tartanám az összetartó kapcsok szándékos lazítását. Sőt tovább megyek. Nekem meggyőződésem — és épen ennek hatása alatt igyekeztem azon, hogy a protestáns püspökök közös tanácskozásokra bizonyos állandósított időpontokban összegyűljenek, — meggyőződésem, hogy minden erővel igyekeznünk kell nemcsak a hazai, de még a külföldi protestáns körökkel is keresni és ápolni az összeköttetés, a folytonos kölcsönös érintkezés szálait, mert ennek a hazai közegyházi élet fellendítésére csak jótékony, áldásos hatása lehet! Hogy ne volna tehát apáinktól öröklött testvéries, protestáns érzésünk ápolása szent kötelesség épen református atyánkfiaival szemben ? Ha közöttök akadnak és megengedem, akadnak sokan, akik velünk szemben akár jogszabályok áthágásával, akár — a „tót lutheránusok" iránt nyilvánított tréfálkozó hajlamaikkal, akár a „se felette, sé alatta" épen velünk szemben végtelen rövidlátásra valló alkalmazásával, akár némely gyülekezetben térítési hajlamaikkal igazságtalanoknak bizonyulnak, — azt tudjuk be keresztyény evangéliumi lelkülettel az egyes ember gyarlóságának, tájékozatlanságának, rövidlátásának, elmaradottságának, — de az egész református testvéregyház egyeteméről tegyünk fel annyi emelkedettséget, komolyságot és igazságérzetet, hogy mindezektől a gyarlóságoktól távol maradni óhajt. Ha pedig e feltevés kötelezett, akkor a nagygerezsdi egyezséget a maga egészében elvetnünk nem szabad. Igen is, revideálni kell azt. És a revisió iránya nem lehet más, az én meggyőződésem szerint, mint a mindkét protestáns egyház közgondolkosásának alapvonásait képező szabad társulás, szabad szerződés alapjára való helyezkedés. A hol a két rendbeli hívek egy közösségben kívánnak élni, ám Isten nevében kössenek erre nézve egymással a helyi viszonyokhoz mért, a saját egyházi hatóságaik által jóváhagyott, a saját egyetemök által bármikor felmondható, az anyagi szolgáltatások terén saját körzetükre illetékes járásbíróság palladiuma alá helyezkedő szerződéses megállapodásokat. Ezeknek elvi kijelentése való nézetem szerint az egyezségbe, ez felel meg a mindenütt más-más alakulatot öltő gyakorlati életnek és ez szünteti meg a két egyház egyeteme között az egyezség miatt sok szent és nagy közös érdekre is károsan kiható egyenetlenségeket. Ugyancsak egyetemes érdekűnek tekintem az uj egyetemes Agenda szerkesztésének ügyét is. Több bizottsági ülésen tanácskozva e fontos kérdésről, megállapodtunk abban, hogy az Agenda magyar nyelvű részét, tehát a legáltalánosabb használatra számottartható részét én szerkesztem meg. A felhívást szét is küldtem s bizonyos mérvű anyaggal már is rendelkezem. Azonban én oly 4 Uj egyetemes Agenda.