Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

— 37 — kölcsönös bizalmatlanság és testvéríetlenség méregnyilainak a szolgálatáról. Hallottuk a fogadalmat, hallottuk a hívást, — egyesüljünk, amabban testvéries szívvel bízva, ezt testvéries lelkesedéssel követve, a Krisztus gyönyörűséges igájának szolgálatában! Kerületi közéletünk egyéb mozzanatairól számolva be, mindenekelőtt tisztelettel jelentem, hogy munkatársaimmal, tisztviselőtársaimmal egyházakban és iskolákban mindenha a legkívánatosabb béke és összhang jegyében végeztük munkánkat. E tekintetben ki kell emelnem a főesperes és főgimnáziumi, theológiai, jogakadémiai, tanitóképzőintézeti és polgári iskolai igazgató urak, nemkülömben a püspöki iroda és pénztár tisztviselőinek példás tevékenységét, a mely rám nézve is lényegesen megkönnyítette a kerület igazgatásának teendőit Különösebb intést alig, rendbírságot pedig csak egyetlenegyszer kellett alkalmaznom. Hálás szívvel emlékezem meg e pontnál főként elnöktársam, az egyházkerület buzgó felügyelőjének felemelő, mindnyájunkat buzdító, lelkes támogatásáról, a melynek becsét előttem fokozza s az érette járó kötelességszerű elismerést őszinte hálává emeli az a tudat, hogy a lankadatlan vezértársi hűség e jeleit oly körülmények között tanúsította, a melyek atyai szívének állandóan fájó aggodalmai közepette az ő kitartó támogatását egyenesen az áldozatkészség magaslatára emelték. Kérjük a kegyelem Urát Istenét — vajha az aggodalmak helyét az ő atyai szívének boldog megnyugvása és öröme foglalná el! A kerület közigazgatásáról szólva, örömmel állapíthatom meg, hogy úgy az egyházmegyékben, mint a közép és főiskolákban az ügyek szabályos, pontos elintézésben részesültek, panasz sehonnan fel nem merült, a püspöki iroda pedig — dacára annak, hogy a fontosabbnál-fontosabb ügyek, kormányiratok, esperességi és iskolai ügyek, továbbá az azonnali, igen sokszor távirati úton való elintézést igénylő sürgős természetű teendők száma, és a különösen ez esztendőben felhalmozódott különféle összeírások, kimutatások, körlevelek miatti teendők egyre szaporodnak és mindezen nehézség fokozására még az egyik kipróbált kiváló munkaerő, Vietórisz László püspöki missionárius helye is megüresedett — mégic fennakadás nélkül teljesítette teendőit úgy, hogy elintézetlen ügyirat alig maradt fenn. Ez az eredmény egyfelől a püspöki titkár — illetve egyházkerületi irodavezető és a fent megnevezett püspöki missionárius megfeszített szorgalmának és a hivatali órákon kivüli tevékenységének, — másfelől a szükséghez képest behívott segéderőknek köszönhető. Kedves kötelességem volt ezzel szemben az illetők számára az előbbi évek e címen kiadott rendkívüli munkadíjának összegét el nem érő szerény tiszteletdíjat A kerület kő igazgatása.