Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

— 34 — kerestem, mert egyszerűen nem találtam Pedig kérdéseim nem egyszer voltak úgy beállítva, hogy azokra színleléssel* kerteléssel felelni nem lehetett. De igenis találtam indokolatlan bizalmatlanságot, tartózkodást, sőt szinte rideg és ellenségesnek látszó, sokszor ironikus, sokszor melancholikus észrevételekbe csapongó kritikai megjegyzéseket az országos evang. egyház helyzete, vezetése, a tótnyelvü híveknek és egyházaknak sorsa, a törvényes (1868. XLIV. t. c.) álláspontról való letérés stb. felől. Hát uraim ! Édes testvéreim a tiszai evang. egyházkerület tót és nem tót nyelvű gyülekezeteiben! Valljuk meg, hogy: peccatur intra et extra muros. Valljuk meg, hogy a jelszó — politika e tekintetben is sok áldozatot szed az anyaszentegyházban, mert sok félreértést, bizalmatlanságot, oknélküli ellenségeskedést szül egyik oldalon úgy mint másikon. Valljuk meg, hogy az a felfogás, mintha Liptót és Árvát a tiszai egyházkerületben valamelyes corpus separatum jogai illetnék meg — épen olyan téves, elitélendő, sőt minden törvényes eszközzel megsemmisítendő — mint a minő téves, elitélendő és megsemmisítendő az a felfogás, mint ha valaki a Krisztus evangéliumának közösségében az igehirdetés, a szentségek kiszolgáltatása, az egyházi irodalom ápolása, a nemes és tisztes kulturtörekvések előmozdítása terén csupán megvetésre tarthatna számot azért, mert tót, mert tótul beszél otthon, a községben és a gyülekezetben. Nem uraim! Szűnjék meg már egyszer, de aztán becsületes nyíltsággal mindkét oldalon a testvérölő gyanúsítások átka és valljuk meg becsületes nyíltsággal, hogy a magyarhoni evang. egyetemes egyház kebelében és keretein belül két oldalról beszélni voltaképen helytelen és igaztalan beszéd, mert nekünk nem egymással szemben, de egymás mellett van a helyünk és nekünk egyeknek kell lennünk abban, a ki fő, a Jézus Krisztusban, s épen az ő fönséges tanítása szerint édes magyar hazánk szeretetében ! Boldogságtól reszkető ajakkal áldanám az én mennyei Atyámat, ha a múlt évben Árvában, a folyó évben Liptóban végzett egyházlátogatási körutamon sikerült volna a kölcsönös testvéries megértés, megbecsülés és ragaszkodó szeretet mindnyájunkra nézve véghetetlenül drága és becses szálait teljesen egybefűznöm, megerősítenem ! És épen ezért nem haladhatok el mellőzéssel azon gyönyörű, magvas, érzésteljes, szinte programmszerü beszéd mellett, a mely épen ezen vonatkozásban a hybbei templom szószékéről hangzott el Simkovics főesperes szájából ottani visitatióm idején, május 22-én. Bár ezen nyomtatásban is megjelent beszéd minden sora méltó volna a kerületi jegyzőkönyv vagy legalább is a püspöki jelentés lapjain való megörökítésre, mégis a dolog természeténél fogva itt csupán legkidomborodóbb gondolatait kell és lehet