Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

— 27 tam, hogy ezek a tapasztalatok reám és egész kíséretemre nézve egyenesen felemelő hatással voltak. Ha megemlítem, hogy a legnagyobb munkaidő dacára a községek apraja-nagyja nemcsak a fogadtatáson, de a másnapi ünnepélyes istenitiszteleten is csaknem utolsó emberig ott volt, s a lelkészek és felügyelők tanúsága szerint vasár- és ünnepnapokon állandóan ott van a templomban, hogy nem is egy, de számos egyszerű falusi anya — sőt leányegyházban 50 — 80 sőt 150000 koronába kerülő gyönyörű emeletes elemi iskolákat láthattunk, hogy van egyház (épen a főesperesé), amelyben kívülről jövő segítség nélkül az utolsó évtizedekben a hívek saját anyagi erejökből több, mint 200000 koronát áldoztak templomra, iskolára, paplakra, s hogy a belmíssiói alkotások, egyesületi élet terén, főként a mi az egyházi vegyes dalkarokat és jótékony egyesületeket illeti, példás eredményeket láttam és mondhatom : élveztem, — hogy a nép elbúcsúzásom pillanatában a tisztelet, ragaszkodás és szeretet spontán tüntetésével, áldó fohászaival kisért, s a mi tőle, az ő vallásos áhítatától és egyszerűségétől tellett, azzal mind elhalmozott: akkor bízvást elmondhatom, hogy körutam reám, és a meglátogatott esperességre nézve egyaránt áldásos volt s nekem igazán mindig emlékezetes marad. Hogy pedig egyes részletes tapasztalataimról is beszámoljak, a nevek kihagyásával ideiktatom azon allocutióm szövegét, a melyet a látogatási körutam végén Liptószentmiklóson az esperesség papságával tartott zár conferentián intéztem lelkésztársaimhoz : „Üdvözlöm a tanácskozásunkon megjelenteket, — megnyitom azt és jelzem, hogy e tanácskozás jellege tisztán és kizárólag lelkipásztori jellegű, bizalmas és zártkörű természetű s hogy azon a jövőben való miheztartás végett egyházlátogatási körutamon szerzett tapasztalataimat, megfigyeléseimet s ehez képest testvéri kéréseimet, figyelmeztetéseimet, felhivásaimat közlöm. Veszem a természetes sorrendet. I. Általánosságban kiemelem az egyházak rendkívüli áldozatkészségét egyh. és isk. intézményekre, a lelkészek példás működését és lelkipásztori önérzetes, öntudatos, evangéliumi buzgolkodását, megnyerő, öntudatos, tíszteletkeltő társadalmi szereplését. Az egész egyházmegyében a világi urak, felügyelők, patronusok részéről is igen örvendetes érdeklődést tapasztaltam s e téren főként a Kiszely, Szentiványi, Lehotzky, Burián, id. Kállay, Pálka, Ruman, Ruzsiák, Mikó, Makoviczky urak neveit emelem ki A nép evangéliumi buzgó vallásosságáról szerzett benyomásaim a legörvendetesebbek. II. Részletekben a következő megjegyzéseim vannak: