Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

- 23 — tésekből láthatólag a nagy munkát elkezdették, fokozni, azok szívében pedig, a kik arra eddig, elég készséget nem éreztek magukban, feléleszteni fogja s ezzel sokszor sötét helyzetben látott evangéliumi Sionunk ujabb fellendülésének korszakát nyitja meg. A gondolat rokonságánál fogva itt térek reá a liptói esperességben a f. év tavaszán végzett egyházlátogatási körutamról szóló beszámolásra. Hiszen e visitátióknak is hovatovább inkább belmissiói, mintsem egyházjogi jelentősége domborodik ki. Ez utóbbi szempontból a régi superintendentrális canonica visitátióknak meg volt a maguk nagy jeientősége, a midőn positiv egyházi törvények híján a visitálást teljesítő püspök döntése megfelebbezhetetlen jogérvénnyel szabályozta az eladdig szabályozatlan ügyeket, jogkérdéseket, jogviszonyokat és kötelezettségeket. A mai kor püspöki látogatásai számára mindezekből annyi maradt fel, hogy a létező törvény alapján a püspök ellenőrizze a kötelességek teljesítését, a hatáskörök betartását, az egyházi közszellem irányát, — és a hol fogyatékosságot talál, ott rendelkezésszerűen helyreállítsa a jogrendet, ujabb tevékenységet kezdeményezzen, irányítson, lelkesítsen. Elvitázhatatlan továbbá e püspöki látogatások jótékony, áldásos kihatása a gyülekezetek népének valláserkölcsi életére, egyházias öntudatára, együttérzésére, áldozatkészségére. Bizonyos lendületet, a gyülekezet életében csaknem korszakos jelentőséggel bíró eseményt jelent ez, a mely termékenyítő hatásaival a hívek emlékezetében még évtizedek multán is él és működik. Ezen meggyőződésben erősített meg engem a f. évben a liptói esperességben végzett látogatási körutam is. Csaknem minden egyház üdvözlő szónokának beszédeiben utalás történt a boldogult nagybátyám, Geduly Lajos akkori dunáninneni püspök által ezelőtt 42 évvel megejtett — Liptóban sorrend szerint az én körutamat megelőző utolsó főpásztori látogatása mélyen valláserkölcsi, egyházerősítő hatására. És noha gonosz kezek arra igyekeztek, hogy e látogatásom alkalmával a testvérietlenség, a szeretetlenség, a gyűlölködés konkoly magvát hintsék az esperesség egyházai és én közém, mert az egyik túlzó tótnyelvü napilap egyenesen a tót evangélikusok becsületbeli kötelességévé akarta tenni, hogy engem a szeretet semmiféle jelével se fogadjon a nép, — mégis mondhatom, és ez élénken illusztrálja az esperesség és az egyházközségek vezetőinek komoly kötelességtudatát: fogadtatásom az esperességben és vármegyében nemcsak a külső ünnepélyesség és tiszteletnyílvánítás szempontjából nem hagyott fenn semmi kívánni valót, de sőt annak bennsőséges, meleg, szeretetteljes, testvéries jellege, a nép lelkes, rajongó örömének, határtalan bizalmának, ragaszkodásának tüntető megnyilvánulása, a vendéglátó lelkészCanonica visitatió.