Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1913. szeptember

Népszámlálási eredmények. Azok a könnyen itélő testvéreink, akik az egyházi sajtó hasábjain meg-megpenditik az ítélet hangját a püspöki hivatalok vezetőinek állítólagos nemtörődömségéről a közegyház nagy céljaival, a lelkésztestvérek és egyházi autonómiánk nagy érdekeivel szemben tanúsított állítólagos közömbösségéről, hallgatásáról, a kik azt hiszik, hogy a- püspöki hivatal ma nem több, mint egyszerű adminisztratiói fokozat, a mely az évközben alulról és felülről beérkező ügyeket jól-rosszúl dűlőre viszi és 5—6000 postai szám elintézésével elintézte a reávárt teendőket, de eszmét, éltető meleget, szellemi foglalkoztatást, lelket, szellemet, életet nem áraszt a tagokban és a gyülekezetekben, nagy célok és eszmények szolgálatára nem búzdit, nem lelkesít, sőt azokat termelni sem képes: ezek a könnyenitélő testvérek, mondom, nem ismerik a mai püspöki hivatalra váró feladatok súlyát, tömérdek nehézségeit, bonyolult sokoldalúságát és nem tudják azt, hogy a viszonyok ma már oda fejlődtek, hogy a mai kor püspökétől az egyház közjava már nem is egy, de szinte több ember szellemi erejének munkabírásának, rátermettségének, ideg — és lelki próbájának áldozatul adását kívánja meg. Nincs nálunk kényelemről, nincs nálunk nemtörődömségről, közömbösségről szó — de igenis szó van arról, hogy a tőlünk megkívánt személyes eljárások és hivatalviselési teendők a lehetetlenséggel határos szellemi és physikai elfoglaltság terhével nehezülnek reánk és többet, mint a mit teszünk, alig volna lehetséges megcselekednünk. Önmagam és kerületem iránt tartozó kötelességet véltem teljesíteni ezeknek becsületes lélekkel való kijelentése által. Tettem ezt azért is, mert nagy súlyt helyezek arra, hogy a közegyház összes tényezői között (s ide sorozom az egyházi sajtót is) levő kívánatos összhangot ne zavarja meg semmiféle disszonáns hang, mert nagyon igazságtalannak, hogy ne mondjam veszedelmes iránynak tartom, ha egyesek egyházunk és annak közállapotai és felelős tényezői felől konkrét tényekre való hivatkozás nélkül általánosított szomorú helyzetképeket festenek, amelyekből csak deprimáló következtetéseket lehet levonni Az egyházi sajtó .feladata más téren, az egyházi irodalom terén, a toll és a felelősség birtokában, azonos a mienkkel: az erőket összetömöríteni, a szíveket buzdítani, felemelő tények kidomborításával másokat is felemelő elhatározásokra bírni - és nem tépdesni az érzelmi közösség szálait és — nem hintegetni általánosított állítások alakjában — a mire nincs ok — az általános elégedetlenség magvait. Magyarhoni evang. Sionunk jövője tekintetében én nem tudok sötéten látni. Tudom, látom, hiszen a statisztikai adatok elég vilá-