Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. május

38 mindenkivel szemben, vagy ha nem akarunk azok lenni, ám von­juk le a jellemes férfiak konzekvencziáját. De engedni azt, hogy az evangéliumi meggyőződés, az evangéliumi hitvallás, az evangéliumi álláspont oly puha massza legyen, a melybe mindenki büntetlenül sülyeszthesse ujját: sem nem jogunk, sem nem érdekünk. Én az evangéliumi öntudat és önérzet nevében eljáró főpásztor kivánok lenni s ha ez nem tudnék lenni, pillanatig se haboznám helyem otthagyásával. Vallom és jelentem tehát, hogy ez lesz irányelvem a külvilág­gal szemben bármely polczán a tevékenységnek, az ellenőrzésnek, a megszólalásnak, az alkotásnak. Ha ez harezot jelent egyes réte­gekkel és alakulatokkal szemben, ám legyen harcz a Jézus Krisz­tus szent nevében, — ha békét teremt más rétegekben és alakula­tokban, legyen érette dicsőség a béke Fejedelmének. De tétlenséget, „laisser fair" álláspontot, a mely mindennel és mindenkivel szem­ben beéri azzal, a mi van, a mit adnak, a mit tűrnek, a mit meg­engednek : ez az állásfoglalás semmi esetre se enged. * * * A tradiczióról szólottam imént. Ki kell jelentenem, hogy egész életem tanúsága szerint a lelkészi és nem-lelkész elemek békés együttműködésére igyekeztem mindig s igyekszem a jövőben is a kiforrott egyházi jogszokások és tételes törvények szigorú szemmel­tartásával. Soha semmiféle néposztálylyal, vagy társadalmi réteggel nem kerestem és nem keresem az ellentéteket. Igaz tiszteletben tar­tottam és tartom egyházunk nagynevű világi vezérférfiainak és ezek családjainak egyházvédő és -erősítő tradiczionális munkáját. De e mellett nem csinálok titkot abból, hogy szerencsésnek, áldásosnak, üdvösnek csak azt a működést jellemezhetem, a mely tiszteletben tartja a mások jogait is és ez alapon az evangélikus egyházi ügy­kezelésben döntő szerepet juttat a gyülekezeti autonómiának. Mert ne feledjük, m. t. egyházkerületi Közgyűlés, hogy mi az esperességen, a kerületen, az egyetemes közgyűlésen mintegy retro­spektiv formában bíráljuk, összegezzük és tekintjük át azt az éle­tet, azt a tulajdonképeni egyházi életet, a melynek fészke a gyüle­kezet, az egyházközség. Ott hirdettetik Isten igéje és szolgáltatnak ki a szentségek, ott száll az Úrhoz a hívek fohásza, ott épülnek iskolák és templomok az Úr dicsőségére, ott létesít Istennek tetsző

Next

/
Oldalképek
Tartalom