Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1911–1913

1911. szeptember

189 I. melléklet a jegyzőkönyv 4. pontjához. Részvétirat Zelenka Pál özvegyéhez. Méltóságos Asszony! A tiszai ágost. hitv. evangélikus egyházkerület a muló időben soha, el nem muló gyászszal, fokozódó kegyelettel és örök hálával siratja lánglelkű vezérét, néhai áldottemlékezetű püspökét, méltóságos és főtisztelendő Zelenka Pál urat, a ki fenkölt lelkével, nemesen érező szívével és fáradhatatlan munkásságával magyarországi evangélikus egyházunkat és nemzeti életünket nagy szellemi értékekkel gazdagította. Halálakor templomainkban, iskoláinkban és családi házainkban ajakról-ajakra szállt a bánatos zsolozsma: „Elesett a mi fejünknek koronája... Ezért lett beteg a mi szívünk, ezért homályosodtak meg a mi szemeink." (Jer. sir. 5. 16 — 17.) Azóta a sebeket hegesztő időben vigasztalólag hangzott közöttünk az ige: „Jertek, térjünk az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!" (Hos. 6.1.) Vigasztalást kereső megnyugvással hajoltunk meg az élet és halál Ura előtt. De szent fájdalmunkról le nem mondottunk. Valahányszor összejövünk, mint egy gyászoló család tagjai, megújulnak a régi emlékek lelkünkben. A szeretet mindig azokkal van, a kiket szeretett. Ez indította egyházkerületünk 1911. szept. 27 —28-án Kassán tartott közgyűlésének tagjait arra a határozatra, hogy a gyászoló szűkebb családot részvétirattal keresse fel. Méltóságos Asszony! Együtt sirunk, együtt gyászolunk. De a nagy bánatban nagy vigasztalásunk is van. A megdicsőült főpásztorról is elmondhatjuk a költővel: „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napja múl; hanem lerázván azt, mi benne földi, egy éltető eszmévé finomul, mely fennmarad, s nőttön nő tiszta fénye, a mint időben, térben távozik; melyhez tekint fel az utód erénye, óhajt, remél, hisz és imádkozik". Esküfogadással áldozunk mi is az ő nagy lelkének, a melyben égő tűz volt az Istennek lelke. Óhajtjuk, hogy eszméi diadalmaskodjanak, szellemalakja a megdicsőülés fényében ragyogjon mindig a világ előtt. Reméljük, hogy életáldozatának példája lelkes követőkre talál. Hisszük, hogy az életnek küzdelmei és szenvedései után csendes békességet r adott neki az Ur az örökkévalóságban. Buzgón imádkozunk, hogy