Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1906–1910

1906. augusztus

— 10 — Azt hiszem, hogy mindnyájuk érzelmeit tolmácsolom, midőn indítványozom, hogy: érdemeiket jegyzőkönyvileg megörökítsük és részvétünket családjaikkal közöljük. Habár nem közvetlenül tiszai egyházkerületünket érte a csapás, mégis a testvéri kötelék révén mi is élénken érezzük azt a veszteséget, mely a bányai egyházkerületet püspökének: Bachát Dánielnek elhunytával érte. Kérem, hogy emlék • jegyzőkönyvünkben megörökítessék, és egyházkerületünk részvéte a bányai egyházkerülettel átiratilag közöltessék. Meg kell, hogy emlékezzem egyházkerületünknek egy szerény munkásáról, kerületünk pénztárosáról: Ujházy Kálmánról is, aki súlyos betegsége daczára fáradhatlan szorgalommal és példás ügybuzgalommal, életének úgyszólván utolsó napjáig teljesítette kötelességét. Indítványozom, hogy az ő érdemeit is örökítsük meg és részvétünket közöljük gyászoló családjával. Elismerésünk nyilvánitása mellett, örvendetes tudomásul vételét kérem a jelenlegi kormány és különösen gróf Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszter által kezdeményezett azon nagyhorderejű ténynek, hogy az 1848. évi XX-ik törvényczikknek végrehajtását az előző kormányok annyi kísérletezése után immáron rendes kerékvágásba vitték és hogy gróf Apponyi Albert ennek pénzügyi oldalát kötelező kormány-nyilatkozatában véglegesen rendezni igérte. Sajnos azonban, — hogy az 1848. évi XX-ik t. czikknek másik és pedig nem kevésbbé fontos ama része — mely a vallásfelekezetek közötti tökéletes egyenlőség és viszonosság végrehajtására vonatkozik, még csak a kezdetnek stádiumában sincsen. Pedig ha élni akarunk — aminthogy élnünk kell — úgy vállat vállhoz vetve kell azt elérnünk s ha kell, kiküzdenünk! Hiszen annyi ellensége felekezetünknek — mint ma — talán soha sem volt! Nemcsak, hogy a klerikálizmus kezd lábrakapni, hanem e mellett a sem hazát, sem pedig testvért nem ismerő szocziálismus is terjed, sőt ujabban már a nemzetiségek is jelentkeznek ! Ezek ellen az állam és egyházbontó törekvések ellen hazánk és közegyházunk érdekében egyértelműen állást kell foglalnunk, mert