Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1902. augusztus

- 19 -J Közgyűlésünk az 1848-iki 20-ik törvény által ev. egyházunknak is biztosított s mai napig is érintetlenül fennálló jogára hivatkozva, újból felkéri az egyetemes közgyűlést, hogy az 1848-iki 20-ik törvény szellemében való állami segélyezés végrehajtása tárgyában a kormányhoz intézett felterjesztéseink érdemleges elintézését sürgesse meg. (1900. jk. 41.) Végül az 1901-iki közgyűlés azon jelentést, hogy az egyetemes közgyűlés a kormányhoz intézendő sürgető felterjesztésnek benyújtását ismételten elhatározta, megnyugvással fogadta s a sürgető határozatnak most is elfogadásával felkérendőnek határozta az egyetemes közgyűlést, egyházegyetemünk jogos ezen kívánaténak évről-évre mindaddig felterjesztését, m ig kedvező válasz nem érkezik. (1901. jk. 40. p.) A nyolcz év óta történteknek a fentebbiekben felelevenítésével kettőt kívántam igazolni: azt, hogy egyházkerületünk évről-évre tett, 2 izben pedig számszerint is kimutatva határozati javaslatokban indokolt felterjesztést, törvényes uton és illendő módon kívánta az 1848-iki 20-ik törvénynek, annak szellemében történő végrehajtását; — hogy kivált az 1899-iki, mind a 11 egyházkerületnek közvetlenül megküldése óta egyetemes mozgalom indult meg. Igaz, hogy sem biztató, sem elutasító válasz eddig a kormánytól nem érkezett. Igaz, hogy az 1848-iki 20-ik törvény valósításának számlájára irható a középiskolák felekezeti tanárainak és a tanítóknak teljes fizetésre jogot adó állami nyugdíjigénye, — a főgymnasiumok szerződésileg biztosított államsegélye, azok uj épületeire államsegély nyújtás, a tanítók évi fizetésének 400 frtig kiegészítése és a korpótlék megadása, a lelkészek évi fizetésének 800 frtig kiegészítésére vonatkozó törvényhozási intézkedés és az egyházkerületeknek szóló államsegélynek 1867-től évi 10000 korona, 1883-tól, lassan bár, de fokozatosan, ez évben már 30 ezer koronára történt felemelése: ámde ez mind kevés ahhoz, hogy ez az 1848-iki 20-ik törvény valósitása gyanánt legyen részünkről elfogadható. Legszomorúbb s egyúttal legaggasztóbb e mellett az, hogy azon államsegély nem az egyháznak, mint ilyennek, hanem egyes intézeteinek és beltisztviselőinek szól. 2*