Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1901–1905

1901. szeptember

— 129 — 65 egyház baján, mely csak tiszai kerületünkből is Ő hozzá ež évben is segélyért fordul ? Nekünk szükségünk van minden fillérünkre és minden egyházközség hozzájárulására. A testvéri szeretet nevében ehez jogos igényünk van, mert ha egy tagnak fájdalmi nagyok, gyégyitsák az összes tagok. Egyleteink ez évben is folytatták nemes működésűket. A női egyletek gyűjtöttek — a mennyire tudomásunk van róla — 1633.90 k.-t. (Dobsina 367.—, Lőcse 888.02, Eperjes 552.68,) és adtak az egyetemes gyámintézetnek 203.80 k.-t; az ifjúsági egyletek gyűjtöttek 497.34 k.-t., Eperjesen 71.30, Késmárkon 60.—, Iglón 120.—, Nyíregyházán 113.57, Rozsnyón 24.—, Rimaszombatban 67.36 és Lőcsén 38.14) és adtak az egyetemes gyámintézetnek 288.34 k.-t. Az egyetemes közgyűlés által megszavazott közalapsegélyből az arra meghatalmazást nyert egyházkerületi elnökség juttatott Diósgyőrnek 400, Kölesének 200, Ózdnak 200, S.-A.-Uj helynek 400, és Várgedének 400, összesen 1600 k.-t., vallástanitásért pedig idegen iskolákban 9 lelkésznek 1500 k.-t., összesen 310 k.-t. Az áldott Gusztáv-Adolf egylettől és a Gotteskasten egylettől, valamint némethoni egyéb adakozóktól tudomásom szerint egy év óta kapott tiszai egyházkerületünkben 31 egyházközség és 2 intézet 16452 kor. 33 fillért és azonkivül 3 lelkész és 5 özvegy és árva 551.58 koronát. Ezen nagy összeg, melynek részletező jegyzéke külön pont alatt fog felolvastatni, ismét tanúságot tesz németországi hitrokonainknak hűségesen gondoskodó testvéri szerete^ téről és az evangyéliomi hitközösségnek a nyelvi külömbségeken és az országos határokon túl még mindig kiterjeszkedő, tradiczionális és nekünk magyarhoni protestánsoknak mindenkor emlé^ kezetes hatalmáról. — — •— Gyámintézeti segélyért beérkezett 67, a Gusztáv-Adolf egylethez intéztetett 32 kérvény, a Baldácsyalapitványból segélyért folyamodott 42 részint ínséges és pusztuló* részint építkező egyház. Jelentésem végére értem — s ezzel egyszersmind végét éri elnöki hivataloskodásom, melyet a mélyen tisztelt kerül, gyámintézet és az egyházmegyék nagyrabecsült bizalma 14 évvel azelőtt reám bizott és a melynek megfelelni életem egyik hivatásának és dicsőségének tartottam. — Ifjú koromtól fogva előszeretettel és részvéttel foglalkoztam szegény egyházaink bajai9