Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. július

— 47 — Szenvedő egyházad boldogulása legyen nemes törekvésed, ezért baj-vivás életkedved. Az autonomia védbástyái nemcsak kívülről erős, hanem már belülről is merész kézzel bontogattatnak. Az anyagi rendezetlenség, ez a vétkes elmaradás rontja a nélkülözhetlen jó viszonyt egyház és népe és a tisztviselők között. A kor és az élet nagyobbodó szükségletei nehéz harczra keltek a fogyatékos régibb kötelezettség adta fedezettel s eredménye: egyházak sorvadása, lelkészek, tanítók anyagi és szellemi pusztulása. Elégedetlenség fogta el a lelkeket már ott is, hol az Ur legfőbb ajándéka, a megelégedés volt az egyéni, családi és egyházi boldogulásnak biztositója, A fokozatos függés és felelősség, a lánczolatos összefüggés és rendszeretet délibábképekben mutatkoznak már a kormányzás fokozatain. Helyi érdek előnyt követel a közérdek felett, önzés hadat üzen a közóhajnak, szabadosság ellentmond a rendnek, szeszély ellenszegül a törvénynek. Rontás, bontás, felfordulás aggasztó tünetei durva mázzal vonják be azt a szent képet, melyet birunk az ev. egyházban tündöklött rendről, egyetértésről, szeretetteljes közreműködésről és példás áldozatkészségről, azon evangyéliombeli ősi erőről, mely mind ott. hol alkotás történt, fejlődés következett, élet támadt anynyira, hogy még a száráz csontok is felelevenedtek, kevésből is sok lett, kicsiből is nagy nőt fel, meghozta a névtelen hősök százait, ezreit, oltároknál, iskolában, az Ur sz. országának megvédésére és fentartására. Légy bátor, munkás, önfeláldozó, önmagadat megtagadó lelkes vezér. A reád bízottnak ereje legyen erőd, küzdelme bajvivásod. Nem parancsolásban, hanem türelmes elbánásban, nem rendelkezésben, hanem vezetésben, nem csupán beszéd, hanem hóditó cselekedetekben való hatásban, nem egyszer-másszor, hanem a folytonos figyelés, utánjárás, segítés, és vezetés nehéz de áldásos munkájában keresd életfeladatodat. Lásd, mily sok az, mit mi kívánunk, várunk, kérünk Tőled. Tesszük ezt, mert szeretünk Téged, szeretjük egyházunkat. Tesszük ezt, mert bizunk Benned, bizunk egyházunk őserejében, tesszük ezt, mert tudjuk, hogy ez a bensőség. közvetlenség, szívélyes közelség jelleged, egyházunk ismérve. Tesszük ezt, mert hisszük, hogy legjobb uton vagyunk e kivánatunkkal, legjobb uton van egyházunk, ha ily módon fog mélységben és magasban hatása által tündökölni. Tesszük ezt. mert Ígérhetjük Neked az egyházkerület s az egyházmegye tisztviselői és képviselői ünnepélyesen, hogy a Veled most kötött uj szövetségben nem szűnünk Isten áldásának buzgó fohászával s kitartó munkássággal odahatni, hogy a ki mint áldott jösz most