Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. július

— 43 — bizalom igénybe kivánja venni és a hol azt egyházunk érdeke parancsolja, ezen parancsnak hódolva, foglalom el az egyházkerületi felügyelői állást. Azt tartom, hogy különösen jelenleg, a midőn egész Európában bizonyos társadalmi átalakulást akarnak keresztül erőszakolni, midőn tudjuk, vagy érezzük, hogy társadalmi, politikai, felekezeti felforgatás eszméi foglalkoztatják sokaknál a sziveket és elméket, kell, hogy minden protestáns, minden magyar ember bocsássa rendelkezésre egész erejét, tevékenységét. / Olomsulyként nehezedik reánk a szocziálizmus rémképe, mely fel akar forgatni mindent, közrendet, törvényt, jogot, vagyont, azt mondván, se haza, se törvény, se tulajdon, se vallás. És ezen felforgató eszmék ellen, hogy ugy mondjam járvány ellen, gyógyszert még fel nem találtak, mert hiába, erővel, fegyverrel, szuronynyal azt egy bizonyos időig elfojtani lehet, de gyógyítani az embereket, a fanatizált, felizgatott kedélyeket lecsillapítani, a járványtól megtisztítani, kigyógyítani nem lehet. Az ellen csak egy mód van, vissza kell vezetni az embereket az Istenben való hithez, a vallásossághoz s ez a gyógyír bizonyára használni fog. A másik, mely ezzel karöltve jár, sőt mondhatom ikertestvérek, a felekezetnélküliség s ez még veszedelmesebb jelenség, mint az előbbi, mert sajnos, ezt már a törvények is megengedik. Én elhiszem, hogy az utolsó években történteknek ez csak a logikai következménye. De én a magam részéről ugy felekezetünkre, mint édes magyar hazánkra nézve, ezt nagyon veszedelmesnek tartom. Más javitó szert, más gyógymódot ezen betegség ellen sem tudok, mint visszavezetni az eltévelyedetteket a vallásossághoz. Én ugy vagyok meggyőződve, hogy a Tiszakerület ugy világi, mint egyházi hivei meg fogják tenni a maguk kötelességét s e téren vezérük, a püspök úrral be fogják bizonyítani, hogy mindannyian a közegyház papjai vagyunk és ha sikerül ezen két betegség ellen ezen egyedüli gyógyírt hasznosítani, édes magyar hazánknak és felekezetünknek a legnagyobb szolgálatot fogjuk tenni. Adja Isten, hogy ugy legyen! Van még egy harmadik veszedelmes ellenségünk és sajnos, ezzel leginkább minket, lutheránusokat vádolnak, sőt vádoljuk magunk magunkat is s ez az úgynevezett pánszlávizmus. Én ugyan ismerem, találkoztam vele mindenféle alakban, de a magam részéről ezt olyan veszedelmesnek, mint hirdetik, nem tartom. Nagyobbra fújják fel, megvallom, talán magunk is és éppen azért nagyobb súlyt tulajdonítunk annak, mint a milyet megérdemel.