Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900

1898. április

— 23 — rekkel szemben — autonómiánk kincseiből ker csere'be. Eze'rt óhajtaná, hogy a kormány a törvényjavaslatot vonja vissza s azt az egyetemes nagybizottság memorandumának elvei alapján az 1848. évi XX-ik t.-czikk értelmében és szellemében átdolgozva, terjeszsze újból a törvényhozás elé. A tiszavidéki egyházmegye végül — miután a törvényjavaslat a, törvénytárba czikkelyezett békekötések és autonómiánk tekintetében rendelkező országos alaptörvényeinkkel ellenkezik — autonómiánkon csorbát ejt; a felekezetközi egyenlőséget és viszonosságot sérti: s mindezek daczára az állam által az 1848. évi XX-ik t.-czikkben elvállalt kötelezettségeket még távolról sem valósítja meg: azt egyenesen visszautasitandónak tartja és helyeselvén az egyházegyetem által a m. kir. kormány elé terjesztett memorandumnak tartalmát, felkéri az egyházkerületet, hogy a javaslatnak törvényerőre emelkedését minden rendelkezésére álló erővel gátolja meg. Az egyházkerületi közgyűlés meghallgatván a jogügyi bizottság jelentését és figyelemmel arra, hogy a szóban forgó törvényjavaslat érdemleges tárgyalása az országgyűlés képviselőházában köztudomás szerint már megkezdetett: vita nélkül, közhelyesléssel elfogadta a püspöknek következő határozati javaslatát: Habár a m. kir. kormány által a lelkészi jövedelmek kiegészítése tárgyában az országgyűlés képviselőháza elé terjesztett törvényjavaslatnak hazafias és jóakaratú czélzatához szó alig férhet s a kormány egyes tagjainak ujabban tett nyilatkozatai, nemkülönben a törvényjavaslat szövegén ezek folytán tett változtatások, a kérdésnek csupán anyagi oldalát tekintve, a méltányos kiegyenlítés lehetőségét — legalább a jövőre való tekintettel — valószínűsíteni látszanak; miután azonban a törvényjavaslat egyházunk meghallgatása nélkül készült és nyújtatott be a törvényhozáshoz: annak egyes intézkedései hazafias és kulturális missióját mindenkor hiven, önzés nélkül, lelkesen és nem ritkán saját érdekeinek háttérbe szorításával teljesített közegyházunk tekintélyét sértik; — sőt mi több : annak