Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1896–1900
1898. április
kebelbeli 11 egyházmegye felügyelőit és főespereseit. Azon felül az egyházkerület nevében 300 gyászjelentést nyomatott és küldött szét a táviratilag értesitetteken kivül az ev. ref. egyházkerületek, az erdélyrészi ev. egyházkerület és az unitárius egyház püspökei és gondnokainak, valamint az egyházkerUletbeli egyházközségeknek, fő- és középiskoláknak. A temetésre Miskolczon történt a gyülekezés s az egyházkerület és az egyházmegyék képviselői innen indultak kocsikon a temetés színhelyére, Alsó-Kázsmárkra. Itt, a temetést megelőzőleg, a gyászoló özvegy és családja előtt a püspök tolmácsolta az egyházkerület képviseletében megjelenteknek mély részvétét; azután pedig letétettek a ravatalra az egyházkerület és az egyházmegyék koszorúi. A temetési szertartást ugy rendezte el, hogy a gyászimát maga a püspök, a búcsúbeszédet az egyházkerületi főjegyző, majd pedig a síri imát és áldást az illetékes fancsali lelkész, Dómján Elek mondotta. S végül a jelen közgyűlést megelőzött gyászünnepély rendezésével azt czélozta, hogy azon az egyházkerület összességének kegyelete nyilatkozzék meg. A közgyűlés a veszteség fájdalmától elborult szívvel értesül néhai Pécliy Tamás egyházkerületi felügyelőnek haláláról s helyeselvén a püspöknek e gyászeset következtében tett intézkedéseit: a mély gyász őszinte érzésével s hálás kegyelettel örökíti meg emlékét és érdemeit annak a nagy férfiúnak, a ki ritka jelleme, nemes szive, széles látkörü miveltsége, közhasznú munkássága, államférfiúi bölcseségével s az ezek alapján a király e's a nemzet bizalmából kiérdemelt magas állásai s előkelőségével dicsfényt lövelt egyházára, büszkesége volt hitsorsosainak, dicsekedése egyházkerületünknek, melynek felügyelői székét 20 éven át töltötte be hitbuzgón, mester-elnöki tapintattal, mindig pártatlan és részrehajlatlan tárgyilagossággal, mindenki iránt igaz emberbaráti szivjósággal, tündökölve keresztyén erényekben s viszont környezve általános tisztelet, szeretet és nagyrabecsüléstől.