Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1891. augusztus

_ 7 — II. (F.) Augusztus 20-án a reggeli órákban az esperességek együttesen tisztelkedtek püspök úrnál, a holott is a jelen volt legidősb esp. felügyelő Szentiványi Árpád adott a tisztelkedők ragaszkodó szeretetének a főpásztor irányában lelkes szavakban kifejezést, majd díszes küldöttség vonult ki az indóházhoz, hol a megérkező egyházker. felügyelő urat Kullman János kiérd, helyi felügyelő üdvözlötte, úgy is mint házának leendő vendégét s kisérte őt s hozta be ünnepélyes menetben a városba. De lO'/a órakor vonult be a nagyszámú gyűlési közönség az egyházkerület kettős elnökségének vezetése alatt a templomba, a holott is, a Szentlélek megsegitő kegyelmének Farbaky József egyházker. főjegyző által rövid alkalmi imában történt leesdése után III. (Mk.) Egyházkerületi felügyelő úr következő beszéddel nyitotta meg az egyházkerületi közgyűlést: Mélyen tisztelt kerületi közgyűlési Örömmel üdvözlöm a kerületi esperességek küldötteit, az egyházak képviselőit és minden rangu ev. híveinket, akik ezen közgyűlésen megjelentek és a kiknek nagy száma tanúságot tesz híveinknek élénk kötelességérzetéről és az egyház iránti meleg érdeklődéséről. A mi kerületi gyűléseink évről-évre más helyen tartatnak és ez nagyon helyesen van így, hogy kerületünk minden vidékei megismerjék intézményeinket s részt vegyenek tanácskozásainkban. Minthogy ezen kerületi közgyűlésre ilyen szép számmal jöttek egyházunk tagjai, legelőször magától a kerülettől, de minden egyestől is bocsánatot kérek azért, hogy én megvárakoztattam a kerületet és kissé késleltettem a gyűlés megnyitását; de méltóztassanak engem kimenteni avval, hogy akkor is, midőn hozzá még vasúti késéssel érkeztem, annak oka nem más, mint az, hogy hazámat volt kötelességem szolgálni, különben régen itt lettem volna. Két felé vonz bennünket gyakran a kötelesség, s így megtörténik, hogy nagyon nehéz mindkettőnek egy időben eleget tenni; jól tudom tisztelt közgyűlés, hogy az én jelenlétem nélkül ép úgy végeztettek volna el ügyeink vagy talán még jobban is, mindamellett jól esett, hogy engem megvárni méltóztattak; én mindenkor kötelességemnek tartom a kerületi gyűléseken részt venni és különösen most, a midőn bizonyos tekintetben átmeneti