Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895

1894. szeptember

_ 122 ~ Az egyházkerületi közgyűlés a késmárki lýceum pártfogóságának azon határozatát, a melyben tanárai részére az 1894. évi XXVII. t.-cz. által létesített országos nyugdíjintézetbe való belépést megengedi s ezen belépés által az intézet önkormányzati jellegét érintve nem látja, — ezennel jóváhagyja, ugy az azon határozatban foglalt indokoknál fogva, mint azokon felül még azért is, mivel az ezen nyugdíjintézettel csaknem azonos alapon az 1875. XXXII. t. cz. által létesített néptanítói országos nyugdíjintézet működése, mely közel húsz év óta életbe van léptetve, s melynek jótékony hatása érezhető, egyházi önkormányzatunkra nézve sérelmesnek szintén nem találtatott, s mivel különösen autonómiánk legfőbb szabályait magukban foglaló zsinati törvényeink 4. §-a szerint, az állami segély azönkormányzat keretén belől nemcsak igénybe vehető, sőt a 196. §. a tanárok nyugdíjazásáról való gondoskodást elsősorban az állam kötelességének tekinti. Ezen határozat ugy a késmárki lýceum pártfogóságának kérelme folytán, mint különösen a zsinati törvény 114. §-ának g) pontja értelmében az egyetemes közgyűléshez felterjesztendő. XXV. (G.) Olvastatott a vallás és közoktatásügyi m. k. ministériumnak Budapesten 1894. évi szept. 12-kén 35632 sz. a. kelt leirata, mely a lelkészi javadalmazás rendezése czéljából, püspöki hivatalunktól mielőbb a következő kérdésekre megfelelő kimutatást kiván: 1. Mennyi a lelkész (segédlelkész) évi készpénzbeli fizetése, a stola-illetéket és a papi bért is ide számítva? — 2. Hány hivet számlál az illető lelkészi község? — 3. Mennyi és miből áll a lelkészi föld illetmény (papi telek)? — 4. A telek mivelésére kötelezvék-e a hivek vagy nem? — 5. A hol lelkészi telek nincs, élvez-e és mily illetményt a lelkész a papi telek kárpótlásául ? A közgyűlés örömmel és megnyugvással vévén tudomásul a jogviszonosság törvénybe iktatott elvének megvalósítására irányuló ezen kezdeményezést, — meghatalmazza az elnökséget mindazon intézkedések és utasítások megtételére, a melyek szükségesek a végből,