Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1891–1895
1891. augusztus
„Igaz, hogy néhány órával késett gyűlésünk megnyitása, mert nagyméltóságodra vártunk; jól esett azonban nékünk az a tudat, hogy a haza lelkes szolgálata miatt kellett nagyméltóságodat 3 óráig nélkülöznünk; nélkülöztük szivesen, mert tudtuk, hogy a haza szolgálata mellett az egyházról sem feledkezik meg, mert tudtuk, hogy a haza mellett lelkesen szolgálja az Urat. Kötelességek összeütközése volt és lesz mindég; azonban ezen összeütközés a kötelességérzet magaslatán nagyméltóságodnál csak külső, csak látszólagos s nem belső, nem valódi; mert nagyméltóságod mindig tudta összeegyeztetni a több rendbeli kötelességeket, a Collisión felülemelkedve egyesíteni tudja a haza iránti kötelességét az egyház iránti hűséggel. Azt méltóztatott mondani: jól esett a figyelem, a mit nagyméltóságod iránt tauusitottunk; jól esett nekünk is ily csekély áldozatot hozni azon nagy szolgálatokért, melyeket egyházunk érdekében tesz, azon fényért, amelylyel egyházkerületünk élén tehetségeit ragyogtatja s működik. Méltóztatott a gymnasiumok, népiskolák és leányiskolákról megemlékezni: szabad legyen megjegyeznem, hogy ezek a mieink, de csak addig a mieink, míg azokban nemcsak gondolkozni tanitnak, de mig azokban evangyeliomszerü egyházias szellem nyilatkozik; az iskolák vezetői ne lelketlen napszámosok, de lelkes munkások legyenek, ezt azonban csak úgy fogjuk elérni, ha őket az anyagi gondok nyomása alól felmentjük. Ne legyenek ők a haza koldusai, szegényei s akkor lesznek valódi szellemi vezetők. Méltóztatott a nőnevelésnél a róm. kath. püspökök tevékenységére reá mutatni. Igen helyes. Az ev. püspökök is nézik ezt, sajnos azonban, hogy csak nézik, mert nincs az államtól birtokuk, mint a katholikus püspököknek, hogy leikök, szivök szerint cselekedjenek. Erős a hitem, hogy nem sokára itt lesz az az idő, midőn az állam az ev. egyháznak, mint egyetemes püspökségnek létét is biztosítani fogja, s hogy ezt elérjük, zörgetni kell az állam vaskapuján. Hálás köszönetet mondok azon atyafiságos áldásért, melyben gyűlésünket részesíteni méltóztatott, s hogy parlamenti legnehezebb hónapja után nagyméltóságod pihenés helyett szabad idejének első perczeit arra használta fel, hogy itt köztünk megjelenve, elnöki kötelességét teljesitse. Áldja meg excellenciáclat a magyarok Tstene ezen készségeért; nem hiába van megírva az, hogy a ki nagyokat akar mívelni,
