Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890
1890. május, rendkívüli
— 20 — zetek békességét, épülését, hasznát teljes tehetségem szerint munkálom, kánonainkat s általában egyházi törvényeinket, valamint ezen tiszai egyházkerület által előmbe szabott vagy szabandó utasitásokat és az egyetemes gyűlés határozatait megtartom és azoknak az illetők által való megtartását is tehetségem szerint eszközölni fogom. Amint mindezeket teljesiteni igyekezem, Isten engem úgy segéljen. Ámen! Erre a felavató kezét uj püspöktársának fejére vetvén, őt ezen megható szavakkal áldotta meg: „Igen, Isten téged úgy segéljen! Felavatlak s megáldalak, szeretett testvérem s kartársam az Úrban. Nyújtom feléd kezemet, mely erötelen ngyan már és reszket, de még mindig elég meleg arra, hogy kifejezze bizalmamat, hitemet és testvéri szeretetemet, melyeknek megpecsételéseül fogadd el ime testvéri és kartársi csókomat", — mely szavak után őt testvéri csókjával illeté, azután pedig az esperesi kar vette a térdeplő uj püspököt körül s őt apostoli szokás szerint kézfeltevés mellett karban énekelt következő imával áldotta meg őt: Áldjad meg Uram e munkát, melyet eszközlöttél mi bennünk A Te szent hegyeden, a mely Jeruzsálem. (Háromszor.) Dicsőség légyen az Atyának és a Fiúnak r r Es a Szentlélek Úristennek, Miképen kezdetben dicsőség vala r Ugy legyen most és mindörökké. Amen. Majd maga a beiktatott uj püspök lépett az oltár elé s kenetes imát mondott. Ima után pedig az egybegyűlt közönségre főpásztori áldását adá. Ezzel a megható egyházi szertartás, melynek ünnepélyességét a Wolfgang Lajos orgonász vezetése alatt közreműködött vegyes énekkar is emelé: véget ért. V. (Gr.) A felavatási szertartás után ker. felügyelő úr az egyházkerületi gyűlést folytatólag újra megnyitván, a felavatott püspököt felhívá, hogy társelnöki székét foglalja el, miközben neki püspöki hatalmának jelvényét, a hivatalos püspöki pecsétet a gyűlés szine előtt átnyujtá. Püspök úr e felhivásnak engedve elnöki székét a gyűlés kitörő lelkes éljenzése között, a hallgatóság figyelmét, tartalmával és alakjával egyaránt lekötött következő nagyszabású programmbeszéddel foglalta el:
