Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1890. május, rendkívüli

— 15 — lelkesülten újra meg újra ismétlődő éljenzése között — a tiszai egyházkerület törvényesen megválasztott püspökének jelentette ki. Ezen ünnepélyes pillanatban, midőn ezt kijelenti, kedves kötelességénekismeri felügyelő úr, hogy egyházunk ama kimagasló vezérférfiait, kik kerületünk ez örömünnepében résztveendők, annak diszét jelenlétökkel emelni elősiettek első sorban mélt. báró Prónay Dezső egyet, felügyelő urat, aztán a testvér dunántuli és bányai egyházkerületek kettős elnökségét mnélt. Fabinyi Teofil és mélt. Radó Kálmán egyh. ker. felügyelő s főtisztelendő és mélt. Karsay Sándor és Szeberényi Gusztáv püspök urakat, valamint a megható ünnepélyre egybesereglett egész cliszes vendégkoszorút tiszteletteljesen és köszönet nyilvánitása mellett üdvözölje. Hogy a megválasztott püspök hivatalát és székét tényleg elfoglalhassa, azt annak egyházi szertartás szerint való felavatásának és felesketésének kelletvén megelőznie: midőn az erre hivatottakat ezeknek teljesítésére az egyházkerület nevében ezennel felkérné: ez ünnepélyes eljárás tartamára a közgyűlést felfüggeszti. IV. (F) Most újra megszólalt az orgona, melynek hangjainál Sztehlo János püspökhelyettes az oltárhoz lépvén, szívet megindító iutelem kíséretében az úr Szent Vacsoráját adta fel a felavatandónak, ki azt keresztyéni megalázódással vette fel. Az erre következett rövid éuekvers alatt Karsay Sándornak, a dunántuli egyházkerület érdemekben megőszült püspökének prófétai alakja tünt fel, a ki Sztehlo János püspökhelyettes és alólirt egyh. ker. főjegyző kíséretében megjelenvén az oltár magaslatán, a közönséghez s az oltár előtt megállott felavatandóhoz a következő beszédet, a hallgatóságot s a megszólítottat a kebel mélyéig s a könyekig meghatott e remekét intézte: Keresztény szent gyülekezet, tiszakerületi testvérek az Urban! Ámbár ellentétes, de egyiránt ünnepélyes s megható az a hangulat, mely sziveteket eltölti e napokban. Tegnap gyászünnepélyt tartottatok elhunyt pöspöktök, Czékus István emlékére, az emlékezés fáklyáját gyújtottátok meg annak, kit bár hajlott korban, de mégis váratlanul hivott el a munkatérről az Ur, kitől vette a szolgálatot. Ma öröm