Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1886. augusztus

Nem a csángók közönyössége, hanem a szász testvérek ama számítással párosult szivtelensége, amelylyel — míg a magyar honi evangélikusok p. o. Sopronban más keresztény felekezetüeket sőt zsidókat is vesznek fel iskolai tápintézetükbe (alumnaeum) — ők saját hitsorsaikat is, mivel magyarok, kizárják onnét, sőt tandijat is nagyobbat követelnek tőlük mint saját fiaiktól: oka annak, hog}^ mig a brassómegyei 27000 szász evangelikus bővében van a tudományosan képzett férfiaknak, addig a 17000 magyar ev. lélek közül alig hagyja el minden 4—5 évben egy bevégezve a középiskolákat, arra pedig, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson, talán minden 15—20 esztendőben szánjáéi magát egy-egy ifjú; innét van, hogy csakugyan igaz amit a főconsistorium mond még mindig ugyanazon felterjesztésében: „Selten genug haben, ungeachtet wiederholter Einladung, Kinder aus jenen ung. Gemeinden, jene (ev.) Schulen aufgesucht"; hiszen az 1877-ik év óta csak egyetlen magyar ev. gyermek folyamodott a brassói szász iskolai igazgatósághoz tandíj elengedésért s még ezt is elutasították minden jó bizonyítványa mellett kérésével, a minek következtében ez az iskolából kilépni és iparos pályára menni kényszerült. Ellenben a vegyes nemzetiségűek házasságából származott gyermekeket s azon szászokat, kik az áll. iskolába küldik fiaikat; maguk kínálják meg tandij-elengedéssel s egyéb kedvezménynyel, csakhogy a magyar nyelvű iskolából a maguk iskolájába vonhassák. Az anyagi segélyekből való kizáratásunknál azonban sokkal veszedelmesebb akadályát képezi népünk művelődésének a papválasztási szabályzat, melynek hátrányos volta a fent idézett miniszteri rendeletben kiemeltetett. Igaz, hogy erre a főconsistorium folyton idézett 1875 jul 30-án 578 sz. a. azt válaszolta, hogy a „választhatóság köre az egyházi törv. 212 §-a által az ev. hittudományoknak az egész magyar birodalom területén levő jelöltjeire kiterjesztetett." Azonban a főconsistorium ezen nyilatkozata, valamint az egész 212 §. csak phrasis, mert bár igaz, hogy ezen § szerint a magyarhoni ev. egyházkerületek papjelöltjei is jogosítva vannak a papi állomásokra pályázni, de épen olyan igaz az is, hogy ezeknek az erdélyrészi kerületbe való bejutását a szász consistoriumok, a kezökben levő kijelelési jog (canditatio) felhasználásával, megakadályozni teljes erejökbő! törekesznek. Nem elég, hogy a pályázati hirdetéseket csak a ma-