Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890
1886. augusztus
— 44 —így oszlott fél e nemes irányú és csakugyan hézag pótló ártatlan társaság, még mielőtt működését megkezdhette volna, jóllehet már 215 kötet könyvet szerzett össze. A szászok azoban nagyon csalatkoztak, lia jelzett brutális fellépésükkel a magyar papságot megfélemlíteni vélték. Ellenkezőleg ezek látva azt, hogy már a találkozásoktól is eltiltatnak s igy nemcsak hogy helyzetük jobbra fordulását nem remélhetik, söt roszabtól lehet tartamok: az 1844-ik év elején az erdélyi guberniumhoz (főkormányszék) fordultak és elnyomatott helyzetüket lefestvén, arra kérték azt, hogy engedje meg, miszerint ők a szász püspökségből kiváljanak és egy külön magyar ev. esperességet képezve az erd. ref. egyházkerület főhatósága alá helyezkedjenek. A gubernium e kérvényt a szász püspökhöz tette át, aki viszont a brassói szász esperesség és városi tanács meghallgatása után, 1845 febr. 1-én 344/844 sz. a. azon kéréssel küldte vissza, hogy a gubernium a kérelmezőket egyházi hatóságukhoz utasítani kegyeskedjék, amit a gubernium 1909/845 sz. a. kelt leiratával meg is tett. — A gubernium ezen végzése folytán a magyar papság 1846-ban az alsóbb egyházi hatóságok kikerülésével egyenesen a foconsistoriiimhoz fordult panaszaival. Kérvényükben mindenek fölött azt hangsúlyozták, hogy legelőször is a brassói szász pap felsősége alól vegye ki a magyar papokat a főconsistórium. mert mig ehhez való alárendelt viszonyuk ,,ezen minden bajnak és kimondhatatlan sérelmeiknek kútforrása" meg nem lesz szüntetve, minden orvoslási kísérlet hasztalan. Egyéb főbb kívánságaik a következők voltak: A brassóvidéki ág. hitv. ev. magyar egyházközségek önállósittatván, a szász ev. egyházkerület kötelékén belül egy külön esperességet képezzenek. Ezen magyar ev. esperesség papjaiból egy külön magyar ev. káptalan alakíttassák. A magyar ev. egyházközségek is szabadon választhassák papjaikat. A speciális canonica visitatió és a felügyelet a brassói szász pap helyett azután a magyar esperest illesse. A főconsistorium maga is megbotránkozott a magyar evangélikusok helyzetén, de még sem szüntette meg azt. A városi tanács, a brassói szász Lokalconsistorium (helyi egyháztanács) és a káptalan meghallgatása után 1848 márcz. 7-én 175 sz. a. a következő rendeletet bocsátotta ki: „1. Sollen sämmtliche ungarische Seelsorger mit Ausnahme jedoch des ungarischen Filialpredigers in Kronstadt, künftig statt Prediger ,, Pfarrer" heissen und in ihren Kirchengemeinden nicht nur