Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. augusztus

— 48 —• melyhez egyesek és testületek ezerekre menő összegekkel járultak, melyre az egyházkerületnek összes egyházai, kötelezett évi offertoriumokban folytonosan adóznak, melynek javára fordíttatnak százakra menő dispensatiói dijak és megrendelt lakadalmi és más alkalmi gyűjtések. Ezek összesen és egyenként az emberbaráti kegyeletnek oly adományai, melyeknek kamatjövedelméhez a törvény értelmében semmi nemű financialis kéz nem, de az alapnak természeténél fogva csak azok birnak, még pedig adómentes jogosultsággal, a kiknex számára' egyházhatóságilag szerveztetett a jótékony intézet. Sőt az egyesek illetményei is, anyagi gondokkal terhelt szerény módu apák szük jövedelméből esetleges özvegyeik és árváik javára, a jótékony közintézet alapjának nevelésére, egyházhatósági kezelésre hízott oly tételek', melyekhez az illetődnek míg hivatalos állásukban vannak, joguk többé nincs. De ha már a tisztelt pénzügyi közegek nyugdíjintézetünkben jótékony közintézetet látni nem akarnak, lássanak benne oly „B r ú d e r lá d a féle intézményt, mely tisztán önsegélyre alapított, de törvény szerint adómentes magánintézet; vagy lássanak benne „segély-egyletet", melynek a törvény világos határozata szerint is, az adómentesség kedvezményében reszesülnie kell. Vagy tán nem tiszteletre legméltóbb „segélyegylet" az, hol a kegyelet soknemü forrásából egyesek obligát adományainak hozzájárulásával is alap hozatik össze, melynek kizáró czélja inség elé néző özvegyek és elhagyott árvák segélyezése? Felesleges lesz azonban annak feszegelésével foglalkozni, vájjon nyugdíjintézetünk j ó t é k o n y k ö z i n t é z e t-e vagy segélyegylet. Bármely czimen is a dolog érdeme abban áll, hogy szegény özvegyek s elhagyott atyátlan, anyátlan árvák ínségének némi enyhítésére szánt és alapított ilyen kegyeletes alapokat adóteherrel megrövidíteni, nemcsak a hazai szentesitett törvény józan intézkedése, do a humanitásnak gyöngéd érzelme és szava is tiltja. Miután pedig a tapasztalt előzmények után nyugdíjintézetünk akár a kir. felügyelőségnél, akár a m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróságnál hiába keresné a sérelem orvoslását, a nyugdijintézoti igazgató választmány igénytelen nézetét és véleményét abban fejezi ki, hogy az egyházkerületi gyűlés egyrészről maga is a nm. m. kir. pénzügyministeriumnál kérelmezze a fenyegető csapásnak elhárítását, másrészről pedig az egyetemes gyűlésen is intézkedést sürgessen, hogy jótékony egyházi intézeteink ily törvénytelen adókövetelésektől megkíméltessenek. Hogyha pedig" eredménytelen volna e felfolyamodás, a magyarhoni evang. egyházegyetem, — jótékonysági intézeteinket fenyegető ily