Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. augusztus

— 45 —• uak és Vaszko Mária ev. anyának leánygyermekét, továbbá hogy Bradliczky Samu botiéri rk. apának és Klementik Mária ev. anyának leányát és végre Laczko János kis-veszverési rk. apának és Róth Mária ev. anyá­nak leánygyermekét nemcsak megkeresztelte, hanem beanyakönyvezés végett felszólítás daczára sem szolgáltatta be a keresztelési esetet. 7. 1887. ápr. 19-én. Schréter Károly sz.-olaszi lelkész, ottani dr. Vajdovszky János rk. plébános ellen szólal fel, hogy Holevik Antal rk. apának Laczka Mária ev. anyának leánygyermekét keresztelte el s bi­zonvlatot kérés daczára sem adott. t/ 8. 1887. ápr. 26-án. A rozsnyói ev, lelkészi hivatal emel panaszt, hogy Verbjár Pál rozsnyói ík. plébános Szilvássy Nándor és Achatz Emma szülők ev. leánygyermekét eltemette. 9. 1887. máj. 5-én. Wittchen Frigyes szepes-remetei lelkész pa­naszolja be Stromp József ottani rk. plébánost, hogy Krajzell Gáspár ev. apának és Imre Dorottya rk. anyának fiúgyermekét illetéktelenül nemcsak megkeresztelte bejelentés nélkül, hanem el is temette törvény­ellenesen. Ennek kapcsán megemlíti püspök ur azt is, hogy nemcsak az itt elősorolt, hanem az előzőleg tudomására juttatott más hasonló esetekben is, hivatkozással a büntető törvény illető szakaszára s az ennek alapján ki­adott szigorú kormányrendeletre, panaszt emelt a vall. és közokt. m. k. ministeriumnál, a nélkül azonban, hogy elégtételt nyert volna. A gyűlés megdöbbenéssel értesülvén az állani kormányá­nak a felekezeti jogegyenlőség rovására tanúsított ezen elnéző magatartása felől, a mely alkalmas arra, hogy kétdyt íámasz­szon az országos törvények általánosan kötelező volta iránt, s a mely azon sajnos tapasztalatot szolgáltatja, miszerint feleke­r zeti érdekeink a róm. kath. plébánosok törvénytelen tulkapa­saival szemben nem találnak törvényes védelmet és orvoslatot: — annak kijelentése mellett tehát, miszerint a törvényes köz­rend szempontjából szomorú állapot következnék be, ha a ma­gyarhoni prot. egyházak lelkészei ugyanazon álláspontra he­lyezkednének, a melyen a róm. kath. plébánosok állva, a felekezetek egymáshoz való jogviszonyát szabályozó országos törvényeken magukat túlteszik, — a gyűlés elhatározza, hogy a fentebb elősoroltakhoz hasonló minden egyes olyan sérelem, a melyre nézve a vallásügyi kormány kellő elégtételt nem nyújtott, esetről-esetre kérvényileg bejelentessék az ország­gyűlésnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom