Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1886–1890

1887. augusztus

lalkoztatják. A miénk az, miszerint századokon át fentartott iskoláinkat ugy igazgassuk, hogy azok az ország többi iskoláival a versenyt kiállhassák s az egyház és haza iránti kötelességüket teljesíthessék, ez pedig csak akkor remélhető, ha az ország minden lakóinak rokonszenvére, pártfogására számithatunk, ha mindeneknek bizalmát birhatjuk. Úgyde, hogy bizhatnának bennünk akkor mások, ha egyházunk maga minden fiában nem bizhatna. Árnyéka se nyugodhassék hát rajtunk azon feltevésnek, mintha a panrussismust gyámolitanók. Hogy igy legyen, ehez tapintatosság kell, de, mert évente összejövünk, e tapintatosságot nem leend nehéz megtalálni: testvéri szivünk sugallja, hol alkalmazandó az erély és szigor, hol az utasító tanács, hol a testvéri jó indulat. Pedig egyházunk ma a közvélemény előtt fényesen áll. Tények mutatják ezt. Epen a mi egyházkerületünk első iskoláját, büszkeségét, collegiumunkat érte a legközelebb súlyos csapás, és ime, az egész magyar nemzet át van hatva annak tudatától, hogy azon a helyen őrre, oszlopra, várra van szükség s ilyenül ismerte fel a nagy közönség hosszú idők óta collegiumunkat, mert mindig hiven teljesítette kötelességét. Nekünk, kiknek ez intézet szeretett anyánk, alma materünk, nem kell azt jó indulatainkba ajánlani s a következmény már is igazat adott nekem, ki a megrendítő csapás hírének vételekor nem veszitém el bizalmamat, tudván, hogy ez intézet életre való s annál fogva jobban fog virágzani mint valaha, s ma még inkább hiszem, hogy e csapás után e tisztes főtanodánk csak ujabb lendületet nyerend s marad első zászlóvivője egyházunknak s a protestantismussal egybeforrott felvilágosodásnak és szellemi szabadságnak. Uraim! En nem vagyok barátja a separatismusnak, de azért felekezeti iskoláink fentartását és felvirágozását szivemen viselem. Tudom ugyanis, hogy az iskolai ügyek tekintetében sem rosz, ha azok több oldalról intéztetnek, mert igy üdvös verseny támad, s mert a történelem igazolja, hogy egyoldalról történő intézkedések évszázadok során ferde irányt vesznek, mig több oldalról intéztetvén az ügyek, a keletkező verseny folytán, könnyebb eltalálni a helyes utat s azért országos szempontból is fontos, hogy egyházi befolyásunk iskoláinkra a szabadság és felvilágosodás szellemében fentartassék, s hogy azok ne legyenek roszabbak, mint egyéb hazai iskoláink. S ha ezt a múltban nehéz viszonyok között atyáink, bár nagy áldozatokkal kivihették, és iskoláink nem voltak roszabbak, de bízvást elmondhatjuk, jobbak voltak a többinél, akkor nékünk, a jelen viszonyok között még inkább kötelességünk, hogy oda