Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1881–1886

1884. augusztus

— 6 — oly óriási fejleményeken kérésziül ment döntő kérdések között, egyike a legkiválóbbaknak s ma is messzekiható nagy horderejű átalakulásnak néz elébe. 1848 előtt ugyanis — s ezt büszke önérzettel mondja szóló — hazai prot. különösen ág. h. ev. iskoláink jóformán vetély-társ nélkül hordoztak elől a felvilágosodás és közművelődés zászlóit. Azóta — s szívből teszi hozzá, hogy hála légyen érte Istennek! — a tanügy terén minden felól nagy fellendülés tapasztalható s nekünk most sem szabad hátra maradnunk, magunkat tulszárnyaltatni engednünk. Ugydé, számot vetve erőinkkel, nem tagadhatjuk el magunk előtt azt sem, hogy a magunk saját erejéből tanodáinkat a kor követelményeinek szinvonalára emelni képtelenek vagyunk s ezen meggyőződés következtében több felől tétettek lépések az állami segély elnyerése iránt. Már is ténynyé vált a dolog Rozsnyón, Rimaszombatban és folyamatban van Eperjesen, mely utóbbi tanodának, szerződési tervezetét az elnökség további intézkedés czéljából a gyűlés folyamán elő fogja terjeszteni s szóló felkéri a gyűlést, hogy e tekintetben is körültekintő bölcseséggel intézkedjék, meggondolva minden esetre, hogy tanintézeteink csakis ugy lesznek képesek feladatuknak becsülettel megfelelni, ha felszerelés tekintetében is megfognak felelni a jelen kor fokozott követelményeinek. Eldöntendő lesz azon kérdés is, három évi tanfolyamú maradjon, avagy pedig 4 évi tanfolyamra rendeztessék-e be az Eperjesen létező kerül, hittanintézet és pedig eldöntendő oly irányban, hogy ez által e nagy fontosságú tanintézet felvirágoztatása mozdittassék elő. Fájdalom e tekintetben váratlan akadály merült fel, Bancsó Antal tanárnak Sopronba történt meghivatása s kerületünk kötelékéből való kiválásában, minek folytán hivatva van a gyűlés e veszteségnek méltó utód által történendő pótlása iránt intézkedni. Ezek lesznek szóló szerint a gyűlés legfőbb tárgyai, noha egyéb fontos ügyek is várnak megoldásra. Minekelőtte azonban beszédét befejezné, még 2 örvendetes eseményt kivan felhozni. Ezek közül első sorban kivánja felemliteni azon megható jubiláris ünnepélyt, mely ez év tavaszán Rozsnyón folyt le s melynek központja és tárgya egyházkerületünk mélyen tisztelt főpásztora volt, ki ottani lelkészi hivataloskodásának 25 éves örömünnepét ülte meg. Szóló nem kivánja felsorolni azon halhatlan érdemeket, melyeket a jubiláns egyháza s az egyházkerület terén oly bokrosán szerzett, sem azon szép reményeket, melyek még jövőjéhez fűződnek, mert ez által az ünnepeltnek ismert szerénységét vélné sérteni: csakis arra hivja fel a közgyűlést, miszerint véle együtt adjon hálát a mindenhatónak, hogy nékünk benne oly kiváló