Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1881–1886

1883. augusztus

sét adta ki s ezenkívül úgy a kárpátegylet évkönyveiben, mint más bel- és külföldi egyházi lapokban számos közleményt bocsátott közre. Róth Márton a kárpátegylet évkönyvét szerkesztette. X. Indítványok. Ezen jelentésem kapcsában van szerencsém következő indítványaimat ajánlani a nagymélt. egyházkerületi gyűlés becses figyelmébe: 1. Miután az egyházi anyakönyvek 1843-től kezdve egész kerületünkben országos törvény rendeletéből magyarul vitettek s ezt az 1848-ik év után egyedül az absolut kormány szüntette be, — miután a dunántuli és bányai kerületekben — bár az utólnevezett ép oly vegyes nemzetiségű, mint a mienk — azoknak magyarnyelven vitele tettleg életbe van léptetve, — miután egyházkerületünknek nem áll érdekében a kényszer idejét bevárni, hanem jóhire és nevének szeme előtt tartásával a hazaszeretetben jó példával kell előljárnia s minden lehető gyanúsításnak elejét vennie: határozza el az egyházkerület, hogy az 1884-ik év kezdetétől az anyakönyveket összes egyházaink magyar nyelven vezessék, a superintendens az ehez szükséges rovatos táblázat mintáját küldje meg az egyházaknak, az egyetemes gyűlésre küldendő képviselők pedig hozzák ott javaslatba az anyakönyveknek összes magyarhoni egyházainkban kizárólag magyar nyelven leendő vitelét. 2. Miután mind a négy egyházkerületünk kizárólag magyar nyelven vezeti közgyűlési jkönyveit, illetőleg a dunáninneni kerület is csak magyar szövegben közli velünk azokat: hozza indítványba egyházkerületünk az egyetemes gyűlésen, miszerint annak jkönyve is a német és tót jkönyvek végleges elhagyásával egyedül magyar nyelven vezettessék, nyomattassék és küldessék meg az egyházaknak, részint azért, mert a más nyelvű jkönyveket a patentalis és pánszláv idők kifolyásának kell tekintenünk, részint azért, mert tetemes és jobb czélra fordítható fordítási és nyomtatási költséget igényelnek és a megtakarítást sok szükségeink különben is tanácsolják, — részint pedig azért is, mert napjainkban minden lelkész-, felügyelő és tanítónak kötelessége tudni a magyarnyelvet, kik is ha szükséges, azon pontokat, melyek az egyházakat különösen érdeklik, híveiknek megmagyarázhatják és lefordíthatják. 3. Miután magyar ágendáink végleg elfogytak s azokat többé könyvárusnál megszerézni nem lehet, — miután ezen ágendánk már úgyis elavult és a jelenkor igényeinek sem vallásos érzület, sem irály tekintetében meg