Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1877. augusztus

t ••• — 20 — istván-huttai tanító lakadalmából 2 frt, — Zvarinyi Sándor, kézsmárki tanár lakadalmából 5 frt, — Zsak Endre, nyíregyházi orgonász lakadalmából 17 frt 41 kr, — Benjács János, svabóczi tanító lakadalmából 4 frt, — Kadlecsik János, plavniczi lelkész-tanító lakadalmából 2 írt 50 kr, — Justh Samu, sztrázsai lelkész lakadalmából 5 frt, — Janko Károly, jolsva-taploczai tanító lakadalmából 1 frt 20 kr, — Stark Károly, ó-lesznai tanító lakadalmából 2 frt, — Javor Márton, kükemezői lelkész lakadalmából 2 frt, — Liszkay János, rimabrézói lelkész beiktatása alkalmával gyűjtetett 3 frt, — Kollár János, hrussói lelkész leánya keresztelése alkalmából gyűjtés és adomány 10 írt, — összesen 121 frt 86 kr. d) Dispensatiókból a mult évi ker. gyűlés óta befolyt: 1876-ban 190 frt, — 1877-ben 80 frt, összesen 270 frt. e) Kalchbrenner Károlynak Jolsván mondott toasztja elárusításából befolyt 120 frt 83 kr. A fent kitett czímeken való összes jövedelem 514 frt 9 kr. 5. A nyugdíjintézeti tagok jelen száma: I-ső osztályú 107, — Il-ik osztályú 67, III-ik osztályú 32, — IV-ik osztályú 57, összesen 263. (Mult évihez -f 5.) A folyó évben nyugdíjban részestíl 36 özvegy, 6 nyugdíjazott lelkész, tanár és tanító és négy rendbeli árva 3656 frtnyi összegben; azonfelül az egyházkerület régibb özvegyeinek segélydíjja 214 frt 20 kr, — se szerint a folyó évben nyugdíj czímen a kiadás 3870 frt 20 kr. (-(- 420.) 6. A nyugdíjintézeti tagok sorából kimaradtak: Kruspír János, Kruspír László, Derencsay Dániel, Vécsey Tamás, Zoch Iván, Fekete Gyula, Orosz Endre és Rohaach Mihály. 7. A hátralékok behajtására nézve az igazgató választmány a kellő intézkedéseket megtette, a mint nyugodtan is lehet jelenteni, hogy a tartozások és hátrálékok egyetlen krajczára sincs veszélyeztetve. 8. Nyugdíj megszavazás iránt beterjesztetett két oly folyamodás is, melynek elintézéséről a kerületi gyűlésnek beszámolni kötelességének tartja az igazgató választmány: a) Holvay János szomolnoki lelkész, miután nyakán önkezűleg ejtett két metszés folytán testileg elgyengült, s lelki tompaságba merült annyira, hogy, hozzájárulván még két év óta veszélyes mérvben fokozódó szemgyengeség is, — hivatalának további viselésére teljesen képtelen lett: Ínséges és tehetetlen állapotában, a nyugdíjintézeti pénztárba egyszer mindenkorra befizetett 300 frt után járó nyugdíj folyóvá tételét, maga és családja lehető fenntarthatására kérelmezte, mire az igazgató választmány következőleg határozott: „Az alapszabályok 16. §-nak értelmében csak önvétségen kivűli hivatalképtelenség adván jogosultságot a befizetések után járó nyugdíjhoz, az igazgató választmány, mielőtt a kérelem érdemét elintézné, komoly bírálat alá vette kérelmezőnek magán ejtett erőszaktételét. Miután azonban a szomolnoki egyház elöljárói által beterjesztett bizonyítvány hitelesen és sajnosan jelenti, hogy Holvay János lelkész 36 éven át viselt lelkészi hivatalának további viselésére, fokozódó emlékezethiány és elmetompaság, de különösen szemeinek nagy mértékű elgyengülése miatt alkalmatlanná lett; miután a VII bányavárosi egyházmegye főesperesének és esperességi felügyelőjének, esperességi látogatásból kelt és becsatolt bizonyítványa hivatalosan megerősíti, hogy folyamodó lelkész testi gyarlóság mellett egyszersmind elmebetegségben szenved, mely a magán ejtett erőszaktételt is be nem számíthatóvá teszi; miután hiteles orvosi bizonyítvány is constatálja, hogy Holvay János lelkész végképen beszámíthatlan állapotban volt akkor, midőn f. é. ápril 22-kén éjjeli két órakor nyakán két metszési sebet ejtett, most pedig testileg elgyengült és szellemileg eltompult állapotában papi functiók további gyakorlására képtelen: az igazgató választmány, a mellékelt bizonyítványok döntő súlya mellett figyelembe véve folyamodónak szerény, józan és feddhetlen előéletét, mint nem különben a VII bányavárosi esperesség elöljáróságának nyugdíjaztatási ajánlatát is és különös tekintettel folyamodó sújtott családjának szorult szegény helyzetére, — a kérelmezett nyugdíjat megszavazta s az 1876 évi julius hava 1-től folyóvá tette. b) A margonyai lelkész kérdést intézett a nyugdíjintézeti igazgató választmányhoz, nem folyamodhatnék-e Masztics-Melicsko Luiza lelkésznő, ki hivatalát vesztett férjétől különválva, lehetőleg rosz körülmények között van, maga és három gyermeke részére kerületi nyugdíjért?