Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1876. augusztus

— 21 — mind a fennálló helyi, esperességi és egyházkerületi nyugdij-intézetek irányában biztosítsa és megóvja, az 1875-ik év september 8-kán és november 6-kán tartott üléseiben: a.) Elvi megállapodás gyanánt kimondta, hogy miután felekezetünk tanítói csak jó sikerrel megállott vizsga után bocsáttatnak hivatalhoz, az esperességi hivataloknak erre vonatkozó bizonyítványai, a tanítói képesítés kimutatására jogérvénynyel bírnak, s annálfogva elégségesek arra, hogy az illetőket az országos nyugdíjaztatás jótéteményeiben részesítsék — mit a nm. vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztérium is, 1876. év április lü-kén 8072. sz. a. kelt utólagos rendeletében kegyesen megenged. b.) A viszony szabályozására, melyben felekezeti tanítóink ezentúl az egyházkerületi nyugdíjintézet irányában álljanak, a bizottság a kerületi nyugdij-intézetről szóló s az illető jegyzőkönyvi pontnál részletezetten előterjesztett határozatban állapodott meg. C.) A VI sz. k. városi esperesség azon indítványára pedig, — hogy az egyházkerület, a törvény meghagyásából mind a tanítók, mind a tanintézetek fenntartói által fizetendő évi illetékek beszedésével, tanítóinak nyugdíjaztatását is az országos törvény értelmében magára vállalja, — tekintve azt, hogy a beterjesztett tervezetnek számtételei, mind a mellett, hogy mind a befolyandó összegekre, mind a kezelési kiadásokra, mind a halálozási arányokra nézve a legkedvezőbb szempontokból vannak felvéve, mégis már az J916-ik évben hiányt tüntetnek fel, mely csak az 1875-ik már is egy fillérig befolyt, tőkésített s 40 éven át 80 ezer forintra felszaporodott évi járadék kamatjaiból volna fedezhető; — tekintve azt, hogy rendkívüli esetek az egyházkerületet már előbb is sodorhatnák a fizetési képtelenség oly bonyodalmai és bajai közé, melyeknek elhárítására és orvoslására a tervezet csak a protestáns buzgóságnak a veszély perczeiben fellelkesülő önmegtagadását és áldozatkészségét tudja forrásul kijelelni; tekintve végre azt. hogy az évi illetékeknek egyházaktól és egyesektől való behajtása nemcsak a számtételeket minden nyomon zavaró hátramaradásokkal, de annyi kellemetlenséggel, törvényes zaklatással, sőt gyűlölködéssel járna, melyet a kilátásba tett erkölcsi befolyás nem ellensúlyozná: a bizottság a tervezetet, — szerzője jóakaratú egyházbuzgalmának és fáradtságos munkájának teljes méltánylása mellett — elfogadhatónak nem találta. A gyűlés a bizottság elvi megállapodását és intézkedéseit az ügy érdemének megfelelőknek találta s határozati erőre emelte, s a jelentés többi részeit helyeslő tudomásul vette. XVI. (Kr.) Olvastatott a nm. vallás és közoktatási m. k. minisztériumnak 1876. april lü-kén 8072. sz. a. kelt leirata, mely értesít arról, hogy ámbár állami nyugdíjra vagy segélypénzre csak az 1808-ik 38. t. cz. 133. §-a értelmében képesített okleveles tanítók vannak jogosítva, mindazáltal tekintettel az átmeneti nehézségekre, ez úttal még megengedtetik, hogy oly tanítók is, kik illetékes egyházmegyei hatóságaik által, az eddigi gyakorlat szerint állomásaikon megerősíttettek, az országos tanítói nyugdijintézetbe felvétethessenek , jövőben azonban a törvény világos rendeletétől ilynemű eltérés meg nem engedtetik s annálfogva a megürülendő állomásokra csak törvényes oklevéllel bíró tanítók alkalmazandók és megerősítendők. Továbbá nyilatkozat kivántatik az iránt: váljon tekintettel az 1875-ik 32. t. cz. 32. §-ában foglaltakra nem volnának-e az egyházi hatóságok hajlandók körükben netalán létező s népiskolai tanítók nyugdíjazására s azok özvegyei és árvái gyámolítására szolgáló alapot külön egyesség mellett az országos nyugdijintézetbe beolvasztani s ha igen, mily feltételek alatt? Végül az 1869-ben 14370. sz. a. kelt miniszteri rendelettel „országos alapítvány" czimen tő. késítendő 500 frtnyi országos segélyben részesített szepesmegyei, sáros-zempléni esperességi, kézsmárki, kishonti esperességi és göllniczbányai városi ev. tanitók gyám- és nyugdijintézetei alapszabályainak felterjesztése kivántatik. A leirat első része az érdeklett tanítókkal s a népiskolai hatóságokkal tudomás és kellő alkalmazkodás végett közöltetni fog. A tanítói nyugdijalapok beolvasztását tárgyazó kérdésben, a kerületi nyugdíjintézetre vonatkozólag kimondatott, hogy mind általában a nyugdijintézeti vállalatok természetétől, mind különösen a kerületi nyugdíjintézet alapelvéből és szerkezetéből folyólag, — a mellett hogy minden egyes tanitó tagjának, az intézeti részvényességgel járó kötelezettségek teljesítésével szabadságában áll jogigényt az intézet jótéteményeire akár szerezni, akár továbbra is fenntartani, — az intézeti kötelezettsé6