Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1876. augusztus

a lelkiismeret körébe tartoznak. Most is. ha elmultak is azon idők. a midőn a vallást az elnyomástól, a lelkiismereti szabadságot megfélemlítéstől lehetne félteni, most is vannak e részben kötelességek. Kötelességünk nekünk különösen, hogy a mi egyházunkat tisztán vallási czélok elérése szempontjából tartsuk fel, hogy minden világi mellék tekinteteket, minden olyat mit tán egyesek, önző. mellékes czélok végett belevegyíteni akarnának, határozottan visszautasítsuk. - s hogy itt világi, vagy állami teendőkbe ne avatkozzunk. Kötelességünk, hogy tisztán az egyház, a vallás terén működjünk és oda igyekezzünk hatni, hogy lelkiismereti szabadságunk, tanodáink, egyházaink a közegyete

mes tökéletesedés szempontjából virágozhassanak. Ezek azon speciális tekintetek, a melyek ép most, a mostani körülmények közt hitem szerint megemlítést érdemelnek. Felemlítettem azokat azért, hogy a kik most hivatva vagyunk együttesen működni, teljesen ismerjük is egymást. — Egész életemben azt hittem politikában úgy, mint vallás terén, hogy azon idők, midőn nézetünket, véleményünket elhallgatni kell — elmultak, nem szükséges többé rejtegetni. — kiki elmondhatja nyíltan mit akar, mit óhajt, miként véli a közboldogságot előmozdítani. És azt hiszem, ez az egyedüli út, a melyen ma boldogúlni kell és lehet, nem úgy mint régen, midőn tartalék gondolattal kellett elrejteni a kívánságot, én az egyenes utat tartottam és az Úr Isten megáldott engemet. Midőn a széket, a melyre a bizalom parancsolt, elfoglalom, midőn igérem , hogy tehetségem szerint munkálni fogom anya-szentegyházunk előmenetelét, nagyon természetes, hogy magam erejével nem tehetném azt, és itt először is hozzád fordulok igen tisztelt elnöktársam! Neked több tapasztalás jutott e téren, neked valódi érdemeid vannak és mégis mi ketten együtt vagyunk hivatva egyet tenni a vallási téren, te nálam nélkül, én nálad nélkül helyesen és czélszerüen a köz egyetemes előmenetelt nem munkálhatjuk. Fogadj engem és tarts meg testvéri szeretetedben. Nem lehet az, hogy a világi elemnek egyedüli döntő befolyása legyen az egyházi dolgok menetére is, de nem lehet az sem, hogy az egyházi elem a világit teljesen kizárja; protestáns egyházunk az autonomián nyugszik, melyet nekünk együtt kell a köz egyetemes előmenetel szempontjából gyakorolni. Hozzátok fordulok egyházunk lelkészei és egyházi hivatalnokai! Ti vágyták hivatva, hogy azt a már-már közönyösségre hajlandó szellemet, a mely fájdalom! az utóbbi időkben elharapódzói kezdett, fékezzétek. Nem fenyegeti vész egyházunkat, de nagy vész fenyegetné akkor, hogyha a közönyösség elharapódznék, nagyobb vész mint akkor, midőn fegyverrel üldöztetett, mert hisz akkor minden ember fegyverrel is védte egyházát, és minden ember szivében élt, a vallás iránti érzület; — ma pedig, minthogy a nagy költő szerint: „Nehezebb sokkal nagy elvekért élni, mint azokért meghalni," mindig szükégesebb ápolni azt az érzést, a mely minket az egyházhoz füz, ma sokkal nehezebb a szerepünk, és ép azért kérnem kell azon férfiakat, kik az úr igéjét hirdetik, hogy hatalmas szavukkal ezen érzületet fentartsák. Ha ezt fogják cselekedni, örömmel fogom őket gyámolítani, igyekezni fogok állásukat mentől inkább virágzóvá tenni, igyekezni fogok, hogy biztosítassék jövőjük, nekik és családjaiknak,— hiszen megérdemlik ők, megérdemlik mindnyájunk áldozatkészségét, mert ők az igazi munkások az úrnak szőlőjében. Hozzátok fordulok világi elöljárói és hivei ezen egyházkerületnek, testvéreim az úrban! Nektek kötelességtek részt venni mindazokban, a melyek egyházunk előmenetelére szolgálnak, nektek kötelességtek elől menni, jó példával ha elöljárók vagytok és hiven követni azt, hogyha közönséges hivei vagytok az egyháznak, az alázatosságban, az úrnak szeretetében és a vallásnak gyakorlatában, nektek kötelességtök őrködni, hogy a mit az ősök építének, széjjel ne menjen , hanem maradjon meg az utókor számára; nektek kötelességtek őrködni, hogy azok, a kikhez imént szólottam, kik az egyház specialis szolgái, hogy azok állásukat kedvesnek találhassák, nektek kötelességtek áldozatokat hozni azon téren, a melyet az egyházi felvirágzás terének nevezünk. Én veletek fogok menni mindenütt; tehetségemet a ti buzdítástokra, a veletek való haladásra mindenkor készen találandjátok. Es végre hozzátok fordulok egyházkerületünk tanárai, tanítói, népnevelői, kiknek kezében az egyház jövője. Nehéz a pálya, melyen működtök és gyakran háládatlan is, gyakran nem jutalmazhat benneteket egyéb, mint az öntudat, hogy kötelességteket teljesítettétek! Teljesítsétek is, mert tőletek függ az. hogy azon közöny, melyet imént is érintettem, el ne harapódzék azon ifjúságnál, a mely hivatva van helyünket pótolni, neveljétek vallásosságban, neveljétek hazaszeretetben, neveljétek minden erényben és erkölcsben az ifjúságot, hogy legyenek belőlük idővel egyházunk oszlopai, legyenek férfiak, legyenek anyák, mert mind a férfiak, mind az anyák együtt vannak hivatva fentartani és dicsőiteni Isten szent orszásrát. o