Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1875. augusztus

v — 22 — ô.) A nyugdíjintézeti tagok jelen száma: I osztályú 104, — II osztályú 69, - III osztályú 2h,— IV osztályú 56, összesen 257. A folyó évben nyugdíjban részesül: 32 özvegy. 6 nyugdíjazott tanár és tanító, s 4 rendbeli árva 2M97 frt 50 krnyi összegben; azonfelül a kerület régibb özvegyeinek segélydíjja 220 frt, s e szerint a folyó évben nyugdíj czímen a kiadás 3.117 frt 50 kr. A nyugdíjas özvegyek közül elhalt 1. 6.) A nyugdíjintézeti tagok sorából tartozásaikkal együtt kitöröltettek: Max Vilmos és Sztik Sámuel. 7.) A növekedő hátrálék behajtására az igazgató választmány a kellő intézkedéseket megtette, s azon fóesperes és felügyelő uraktól, kik ily nemű hátralékok hivatalos lefoglalására felkérettek, elvárja, hogy a folyó év végéig a hivatalos megbízást eszközlésbe is veendik. 8.) Egy szomorú eset folytán, hol az igazgató választmány kénytelen volt, egy második házassagból felmaradt özvegytől a kért nyugdíjat megtagadni s azt egyedül az első házasságbeli árváknak megszavazni azon okból, mert a második házasság után sem a szükséges bejelentés, sem a kötelezett befizetés, de még csak lakadami gyűjtés sem történt: superintendens úr az esperesi hivatalokat oda utasította, hogy az illetőségükhöz tartozó minden lelkészt és tanítót, netaláni második házasságból a kerületi nyugdíjintézet irányában keletkezett s az alapszabályi, — külön nyomtatásban is szétküldött, — pótlékban részletezett kötelezettség pontos teljesítésére annál is inkább figyelmeztessék, nehogy ily mulasztásnak kárát ártatlanok vallják. — E figyelmeztetést jegyzőkönyvileg is közzé teendőnek véleményezi az igazgató választmány. 9.) A hegyaljai esperesség részéről a nyugdíjintézeti igazgató választmányhoz f. é. junius hava 11-kéről kérdés intéztetett, nem volna-e lehetséges a hegyaljai papi és tanítói özvegy-árva nyugdíjintézetet, tagjainak folytonos fogyása miatt, előnyös feltételek mellett az egyházkerületi nyugdíjintézettel egyesíteni? Az igazgató választmány, a tisztelt esperesség kivánatának elvi helyeslése mellett, a kérdésnek komoly és beható tárgyalásába csak akkor fog bocsátkozni, ha kitűzött néhány pontra a kivánt hiteles adatok és nyilatkozatok hozzá beterjesztve lesznek, melyeknek nyomán aztán okadatolt véleményét az egyházkerületi gyűlés elhatározása alá terjeszteni fogja. A nyugdíjintézet igazgató választmányának ezen részletes és kimerítő jelentése most is örömmel és elismeréssel fogadtatott annál inkább, mert egy részről a nyugdíjintézeti ügyek körültekintő és tapintatos kezelését, más részről az intézetnek még folytonos gyarapodását tünteti fel, — véleményes előterjesztése folytán még határoztatott: 1.) Sclieffer Gusztáv, nyugdíjintézeti pénztárnok, hű és pontos működésének méltányló elismerése mellett, az 1874-ik évi számadásokra nézve a felelősség további terhe alól feloldoztatik. 2.) Hogy a nyugdíjintézeti pénztárnok a kerületi gyűléseken jelen lehessen, utazási költségei a nyugdíjintézeti pénztárból meg fognak téríttetni. 3.) A nyugdíjintézeti igazgató választmány világi elnöke, Szontagh Imre, ezen állásáról kora súlyánál fogva lemondván, a gyűlés köszönettel a hű és buzgó közreműködésért, melylyel a visszalépő elnök a nyugdíjintézetet jelen virágzó állapotára hozni segédkezet nyújtott, — elnök utódául Sziklay Edét, — az igazgató választmányhoz rendes tagokul pedig Szontagh Józsefet, Markó Sándort, Hajcsy Sándort. Justh Jánost, s a tanítók sorából Nagy Lajost nevezte ki. A tanácskozmányok második napján, augustus 18-kán, koronás királyunk, ő apostoli felsége születése napjának alkalmából, a gyűlés a helybeli evaug. templomban megjelent, hogy buzgó imádságban egyházunk legfőbb védnökének szeretett királyunknak fejére, az egek bő áldását leesdje. A gyűlés további folyamában az előbbi nap jegyzőkönyvi pontjainak hitelesítése után XVIII. (Fb.) Superintendens úr jelentvén, hogy Laucsek Dániel felszentelésre jelentkezett hitjelölttől, a felszentelés! vizsga alkalmával felvett, s eredetiben ide bemutatott jegyzőkönyv szövege szerint, a tiszai ev. egyházkerületben jogérvényes coordinatio 147 §-a értelmében, mely szerint „egészen ügyetlen v

agy nagyobb testi hibával ellátott egyének felszenteltetése" egyenesen tiltatik, a felszentelést azon okból tagadta meg, mert oly készültség mellett, mely csak is még kielégítőnek volt mond-