Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1873. augusztus

gére - 500 frtot a kézsmárki templom felépítéséhez, s végre 800 frtot esperességenként két legérdemesebb felekezeti evang. néptanítónak 50—50 frtjával való jutalmazására Felügyelő úrnak szokott ékes szónoklatával elmondott s komoly figyelmet keltett beszéde osztatlan tetszéssel találkozott, míg a küzdelmes múltnak újból felköltött nagy emlékei, kettős tisztelet tárgyává tették az emiitett napok ünnepelt bajnokát, ki ezelőtt is, de még inkább azóta állandó evangyé.lmi buzgalommal és a legnemesebb forrásból kifogyhatlanul áradó áldozatkészséggel, egyházügyünk erős támasza; a gyűlés pedig, felügyelő úrnak nagylelkű ujabb adományaiért melegen érzett, őszinte köszönetét ezennel jegyzőkönyvileg is kifejezve, az esperességi elnökségeket oda utasítja, hogy esperességenként hat — hat jutalomra érdemes néptanítót f. é. september 30-ig superintendens úrnak terjeszszenek be. III. (Sch.) Superintendens úr az egyházkerületnek számosan egybegyűlt képviselőit örömmel üdvözölvén, hivatalos évi jelentését következőleg adta elő: Méltóságos és Főtisztelendő egyházkerületi Gyűlés ! „Oldozd le saruidat lábaidról, mert a hely, melyen állasz, szent föld." Erre hivá fel Mózest egykor az Úrnak szózata, erre hív fel most minket is mindeneknek előtte a jelen ünnepélyes alkalom, midőn 14 év leforgása után ismét az Úrnak azon hajlékában vagyunk összeseregelve, melyben 1859-ben vészterhes fellegek nyomása alatt tartottuk ker. gyülésünket. — Akkor aggodalom nyomta nem egynek keblét, leverő félelem szorította össze nem egynek szivét közülüuk, hogy megóvhatjuk-e az elmerüléstől a viharzó húllámok árja ellenében önkormányzatunk hajóját, fenntarthatjuk-e sértetlenül ev. egyházunk várfalán protestáns szabadságunk lengő zászlóját, és csak az Úr segítségül hívása, az isteni gondviselésben vetett erős bizalom s az ebből kifolyó hitbuzgóság és szilárd kitartás voltak azon védhorgonyok, melyekbe vethettük reményünket. — Ma lelki öröm tölti el az Úr dicsőségének e szent helyén kebleinket azon tudatban: hogy közel volt az isteni segély, mint oly sokszor 300 éven át buzgó apáinkhoz és a hitteljes küzdelem s a lankadatlan kitartás 1860 május 15-kén felderíté reánk protestáns szabadságunk kies hajnalát. — M a, a'há'la szent tüzének lángja lobog magasan kebleinkben; hogy ev. egyházunk jogait és szabadságát biztosítva látjuk s áldásait élvezhetjük. Fő és első kötelességünknek kell ennélfogva ismernünk e napon azon teendőt: hogy mikép Mózes sarúit leoldá a szent helyen, úgy mi is a segítő és szabadító Isten közelében érezvén magunkat, hálaérzettől áthatva mindnyájan igy fohászkodjunk; „Örök és mindenható Isten! te voltál a vésznapokon erős várunk és oltalmazunk, te távolítád el a sújtó villámok csapásait vész nélkül anyaszentegyházunk egéről, te adtál az igaz és szent ügynek győzelmet ; áldott legyen azért s dicsőitessék mindörökké szent neved. Áldott légy, de egyszersmind éreztesd velünk ezután is atyai hű védelmedet, fénylesd közöttünk a hitbuzgóságot és egyházszeretetet, virágoztasd a békét, testvéri egyetértést és összetartást, ápold sziveinkben félelmedet, az igazság és erény hő szerelmét s tartsd meg egyházunk javára sokáig mind azon hitbuzgó férfiakat, kik az önkormányzat kivívásában maguknak elévülhetlen érdemeket szereztek." E lelki örömtől áthatva, ezen Isten iránti hálaérzettől vezéreltetve üdvözlöm a tisztelet és szeretet őszinte érzelmeivel kerületi közgyűlésünk minden rangu és rendű tagjait, ezen kegyeletes indulattal van szerencsém tiszteletteljesen előterjeszteni superintendensi hivatalos jelentésemet: 1.) Feladatom egyik lényeges mozzanatát képezé a gömöri esperesség kebelében fekvő hoszszúszói, g.-panyiti, s.-gömöri, süvetei, j.-taploczai, jolsvai és chizsnyói anyaegyházak- és filiaikban f. év jun. 8 —22-kéig végrehajtott törvényes egyházlátogatás. Hivatalos kísérőim s támogatóim voltak mind a 7 egyházban Hoznék Náthán főesperes és Farbaky József ker. jegyző urak, nem különben Latinák Rudolf esp. felügyelő és Velky János dékán urak a hosszúszói, g.-panyiti és s.-gömöri egyházakban, úgy szinte mint esp. helyetes felügyelők Jankó Miklós a süvetei, Maiéter Ede szolgabiró a j.-taploczai és chizsnyói, Szontagh Pál urak a jolsvai egyházban s végre Chotvás Endre dékán úr az egész jolsvai völgyön, kik mindannyian elismerésre méltó tevékenység és nemes kitartással támogatván hivatalos működésemet, fogadják őszinte hálámat s forró köszönetemet. Ezen egyházlátogatás lefolyása alatt a hitbuzgóság és egyházszeretet következő örvendetes tényeivel találkozám : a) Hogy a templom szorgalmas látogatásában a hivők nem lankadtak s az Ur dicsőségének hajlékát nem csak a falusi, hanem a városi egyháztagok is készséggel és örömmel felkeresik , mint ez