Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1870. július

— 16 — c.) A kerületünkben létező takarékpénztárak közül, jótékony czélra szánt adományaikból az iglói takarékpénztár 50 ftot., a debreczeni 40 ftot, a jolsvai 25 ftot, a kézsmárki 20 ftot adott, összesen 135 ft. d.) L akad almukból: Weisz Vilmos nyíregyházi tanár lakadalmán gyűjtetett 10 ft, Scholcz János kiettei tanítóén 2 ft, Majba János oláhpataki tanító leánya lakadalmán 5 ft 23 kr, Krausz Lajos rozsnyói tanár és segédlelkész lakadalmán II ft 13 kr, Bogsch Albert iglói tanárén 14 ft 27 kr, Melczer Gyula, rozsnyói tanító fiának lakadalmán 4 ft. 10 kr, összesén 46 ft 73 kr. A kegyadományok összege 364 ft 43 kr. 6.) A kerületi nyugdíjintézet alaptőkéjének nevelésére még következő egyházak nem adakoztak, u. m: a kis-szebeni német és tót egyház, Menhard, Ruszkinócz, Svábócz, Tótfalu, Nandrás, MurányHosszúrét, Gömör-Panyit, Sajó-Arnóth, Fancsal, Nagy-Károly, Tállya, Tokaj, Abos, Kladzány, Mernyik, Kapi-Németfalu, Sókút, Uj-Klenócz, Zsegnye, Ráhó, Szkálnok, Rima-Brézó, Nyustya, Klenócz, Tiszolcz, Csanálos és Budamér, összesen 29 egyház. Az egyházkerület tovább is elvárja, hogy a nevezett egyházak is, az ártatlanul szenvedő szegénységtől kegyadományaikat megtagadni nem fogják. 7.) A VI sz. k. városi esperességnek, nyugdíjintézetének a kerületibe való beolvasztása iránt benyújtott kérelmét, a múlt évi kerületi gyűlés 37-ik pontja által felhatalmazva, az igazgató választmány úgy intézte el, hogy a VI sz. k. városi nyugdíjintézet bejelentett tagjainak, a felderített körülmények méltányos figyelembe vétele mellett megengedtetett, az 1867 év jan. 1-tői számítva, a kerületi nyugdíjintézet második osztályába az egész befizetést teljesíteni. Az eperejesi collegium pártfogóságának azon kegyadományáért, mely szerint a VI sz. k. városi esperességi nyugdíjintézetre tett 30 ftos hat alapítványi helynek tőkéjét addig is, míg a helyek betöltetnének, a nyugdíjintézet javára kamatoztatja, jegyzőkönyvileg is köszönet mondatik. A nyugdíjintézet igazgató választmányéutik ezen részletes és kimerítő s az intézet, folyvásti gyarapodását kimutató jelentése ürömmel és elismeréssel fogadtatott, véleményes előterjesztése folytán pedig még határoztatott: 1. Hogy a pénztárnok, Czékus István, 1869 évi számadásaira nézve, a felelősség terhe alól feloldoztatik. 2. A nyugdíjintézeti alapszabályok 10 §-a, módositott következő szerkezetben fogadtatott el: Ha volnának, kik valamely alsóbb osztályba történt akár 15 évi illetéknek egyszeri letétele, akár egy ideig folytatott évenkénti befizetések után, valamely felsőbb osztályba kivánnának átlépni, azt 40 éves korukig tetszésük szerint, akár 15 évi díjnak egyszeri, akár évenkénti illetőség befizetése mellett tehetik; — 10 éves kortól 50 évesig felsőbb osztályba való átlépés csak évenkénti illetőség befizetése mellett engedtetik meg, oly feltétellel, hogy a felsőbb osztályba lépni kívánók mind két esetben, az intézetbe való belépésük idejétől számítva tartoznak az illető felsőbb osztálynak részletfizetéseit, kamataikkal együtt pótolni, a felsőbb osztályú befizetés után járó nyugdijképesség, az alapszabályok 15 §-nak módozata szerint, csak a felebblépés idejétől számíttatván. Ötven éves koron túl felebblépésnek helye nincs. Felsőbb osztályba való átlépós ily eseteiben azonban az illető tartozik családi létszámának kimutatása mellett, egészségi állapotjáról is oly hiteles orvosi bizonyítványt beterjeszteni, melyet a nyugdíjintézeti igazgató választmány közbenjárásával kijelelt orvos állított ki. 3. A nyugdíjintézet szemlátomást! gyarapodása mellett, a nem várt arányban szaporodott tőkének kezelése, valamint a hivatalos napi foglalkozás és a számvitel is növekedett munkával és bajjal járván, a. gyűlés a nyugdíjintézeti pénztárnoknak az 1870-ik évtől kezdve járandó évi fizetését, véglegesen 200 ftban állapította meg.