Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1868. július

— 3 — Moly alkalommal: I. (Cz.) Miután a gyűlést megelőző napon délutáni 5 órakor Szalagyi Mihály fóesperes lelkes szónoklata mellett offertoriummal egybekötött gyámintézeti istentisztelet tartatott; a gyűlés reggelén pedig Fábry János helybeli lelkész által ünnepélyes karének mellett s buzgó imában a közgyűlés tanácskozására és működésére a mindenható atyai segélye s a sz. lélek gyámolitása kikéretett: Zsedényi Eduárd egyházkerületi felügyelő úr emelt szót s kiemelé mindeneknek előtte: hogy azon közérzelemnél fogva, mely az 1848. 20 törvényczikkben minden vallásfelekezetekre nézve megalapított tökéletes egyenlőség és viszonyosságnak tettleges alkalmazását sürgetőleg követeli s a protestáns egyház jelen igényét képezi, — nem csudálkozott azon: hogy a vallásügyi miniszter úrnak az 1848. 20-dik törvényczikknek elkésett végrehajtása iránt való interpellátióra folyó év Junius 24-kén tartott országos ülésben adott azon válasza: „miszerint addig, mig a római katholikus egyház autonomiája törvény által biztosítva nem leend, átalános vallástörvényt a képviselőház elé nem terjeszthet" a magyar protestáns egyházra igen kellemetlen hatást tett; nem csudálkozott annál inkább, mivel egy fennálló törvény végrehajtását sem a miniszter személyes felfogásától, sem oly feltételektől felfüggeszteni nem lehet, mely a törvényben nem létezik. Kiemelé továbbá: hogy a vallásügyi miniszter úrnak azon intézvénye ellen, mely által superintendens úr oda utasíttatott, miszerint a holló-lomniczi lelkészt Szakmáry György úr vegyes házasságból származott leányának, rkath. neje beleegyezésével az ev. egyházban történt megkereszteléseért megróyja s a gyermek nevét a rkath. egyház anyakönyvébe irassa át, Superintendens úr vele egyértőleg a miniszter úrhoz felirt s részéről lehetetlenek tartja: hogy báró Öetvös József, ki a haladás ügye iránt mindig lelkesültséggel viseltetett, az 1848. 20-dik törvény czikknek életbeléptetését a rkath. püspökökkel az autonomia iránt folytatott tárgyalások eredményétől te_ hesse függővé, készített is már — úgymond — vallásügyi miniszter úr törvényjavaslatokat az átmenet és vegyes házasságok tárgyában, melyek az egyenlőség elvén alapulnak, de benne a vallásfelekezetek egymásközötti és azoknak az államhoz való viszonyaira nézve az előterjesztés hiányzik, reméleni lehet azonban, hogy ezeknek előterjesztését maga a képviselőház sürgetendi. Ezek után az anyagi segélyről szólván, melyet a protestáns egyház, iskoláinak felvirágzása tekintetéből remélhet az államtól, azt elfogadhatónak csak oly feltétel mellett nyilatkoztatta ki, ha az a fölötti szabad rendelkezés — számadás mellatt — kizárólag a protestáns egyházra bizatik s azzal zárá be előadását: hogy önmagokban a magyar protestáns egyház felvirágzását sem a kormány jóakarata, sem a törvényhozás kedvező intézkedései nem eszközölhetik, hanem csak a híveknek ernyedetlen buzgalma és folytonos áldozatkészsége s hogy e részben jó példával menjen elő, ujolag 400 frtot ajánlott fel a legérdemesb néptanitók jutalmazására oly módon: hogy az esperességek elnökei három kitűnő néptanítót terjesszenek fel Superintendens úrhoz s ő a kiosztást esperességekként 50 frtjával eszközölje, mire aztán a gyűlést megnyitottnak nyilvánitá. Egyházkerületi felügyelő úrnak egyházszeretetet, vallásos buzgalmat s autonom protestáns szabadságunk fölött hű őrködést tanúsító ezen remek beszéde zajos tetszés s többszöri éljenzéssel fogadtatott; a legérdemesb néptanítók megjutalmazására felajánlott ujabb kegyadományaért hálás elismerés szavaztatott s az esperességek elnökei utasitattak, hogy a 3 néptanítót Superintendens urnák folyó év October elsejéig terjesszék fel. II. (B.) Máday Károly superintendens úr évi jelentésében kiemelé: 1.) Hogy a küzdelmek és zaklatások elmultával s az egyetemes egyháztól az 1859-dik évi nyilt parancs alapján elvált testvéreknek, a mult évi egyetemes gyűlés alkalmával történt visszakebeleztetése után, a mult közigazgatási évet a feszült figyelemmel kisért várakozás és készülődés jellemzi; várakozás a hazai alkotmányos kormány és törvényhozás oly intézkedéseire, melyek prot. egyházunk iránt leróvnák a régi tartozást; készülődés a zsinatra, melynek küszöbén állunk. 2.) Hogy egyházi testületeink és iskoláink a lefolyt évben csendes békeségben, az isteni gondviselés iránti hálával és szent jogunk iránt való bizalommal folytatták megszokott üdvös műkő-