Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1866. július

— 17 ­XXXIII. (Kr.) Ugyanazon jk. 28-dik pontjával összefüggöleg superintendens úr jelentvén, misze­rint az 1866-dik évben Dobsinán a hitjelölti vizsgát kővetkező hittanulék sikerrel tették le u. m : Alex Béla, Bartsch Sámuel, GrohVilmos, Husz János, Kardeván Vilmos, Kolbenheyer Béla, Nemes Pál, Pankuch Gusztáv, Spengel Károly, Wéber Pál és Wéber Rezső. Jelentése tudomásul vétetett. XXXIV. (Kr.) U gyanazon jk. 29-dik pontjánál olvastatott Demeter János, egyházi törvényszéki Ítéleteknél fogva s. kazai állomásától előbb felfüggesztett, utóbb abból elmozdított lelkész urnák papi ál­lomásába való visszahelyeztetés végett benyújtott folyamodása. 4 gye egyházk. consistorialis birósag előtt folyamatban levén s ennek mene­tébe avatkozni az egyházk. gyűlés hatáskörén kivül esvén —a hozandó Ítélet bevá­randó. XXXV. (Kr.) Miután a tapasztalás megmutatta, hogy a kerületileg megválasztott consistorialis tagok­ból kellő számú bíróságot összeszerkeszteni olykor legyözhetlen akadályokkal és nehézségekkel jár: Hogy a kerületi elnökség, törvényszéki póttagok meghívásában minden lehető kifogáson fölül álljon, ösi szokás és gyakorlat szerint szükség esetében meghívható egyházkerületi consistorium póttagokká kineveztetnek: a) Vi 1 á g i ak részéről: Szontagh Imre, Szontagh Bertalan, Márton Rudolf, Latinák Rudolf, Mihalik Pál, Sthymmel Soma, Maiéter Ede, Gál János, Görgey Kornél, Topperczer Zsigmond, Schwarcz Károly, Miinich Adolf, Kovács Victor, Kubinyi Ödön, Hámos József, Malatinszky Frigyes és Molitorisz János urak. b) Egyháziak részéről: Fábry János, Mikola György, Lumniczer Adolf, Urbán Adolf, Szalagyi Mihály és Czundel Károly urak. XXXVI. (B.) Ugyanazon jkönyv 30-dik pontjánál, mely Stamecz Sámuel pongyeloki volt lel­kész ellen törvényszékeink által hozott elmozdító itélet foganatosítására vonatkozik, olvastatott a nm. m. k. Helytartótanácsnak ez ügyben tett felterjesztésünkre superintendens úrhoz m. é. Dec. 14-kén 95,025sz. a. k. intézménye, melyben kijelentetik, hogy Ö cs. k.ap. Felsége 1865-dik Nov. 23-kán kelt elhatározásával a tiszai ág. hitv. egyházkerületi és az egyetemes egyházi törvényszékek által Stamecz Sámuel pongyeloki ev. lelkész ellen hozott, öt állomásától elmozdító, de tekintettel leginkább a ker, törvényszék szabály el­lenes összeállítására alaki hiányokban szenvedő és azért kifogás alá nem esett Ítéletek végrehajtására kész hatalomkar megtagadását és nevezett ev. lelkésznek eme ítéletek ellenében jelen állásában hatósági véde­lem alá vételét legkegyelmesebben megengedni méltózatván, a főkormányszék elvárja: hogy a nevezett lel­kész, miglen ellene f netán más alaki tekintetben kifogás alá nem jöhető Ítéletek hozatnak, minden hábor­gatástól menten fog tartatni; olvastatott továbbá a pongyeloki egyháznak e gyűléshez intézett ujabb ké­relme, mely odaterjed, hogy az egyházkerület fennálló törvényeink alapján ezen egyház szerencsétlen hely­zetének véget vetve, vagy azt engedje meg, hogy az elmozdított lelkészt, —kinek az egyházban egy hive sincs, a paplakbúi magok a hivek távolithassák el, vagy pedig eltávolítását maga eszközölje; elöadá vég­re ide vonatkozólag a kishonti esp. felügyelő: miszerint az érdekelt egyházat, a mult évi kerül, határo­zat értelmében papválasztásra utasította, de eredménytelenül, épen azért a gyűlést a szánandó egyház érdekében ujolag sürgős intézkedésre hivja fel. Tekintve azt, hogy a nm. m. k. Helytartótanács, bár az illető kormánybiztos a felhozott állítólagos alaki hiányok nem létezése iránt superintendens úr által kellőleg telvilágosittatott, még is az elmozdító itéletfoganatositását jelenleg is gátolja; tekintve továbbá azt, hogy Sztamecz Sámuel ellen az elmozdító itélet egyházilag már tényleg foganatosíttatván, ö pongyeloki lelkész lenni megszűnt s az itélet megmásitása az egyházi töryényszék körén kivül áll; tekintve nem különben azt, hogy ezen évekig hú­zódó igazság-kiszolgáltatás felákadása egyházunkban, nevezetesen a pongyelokiban már nyilvános egyházi közbotrányra is szolgáltatott okot, mennyiben a Sztamecz folya­modványára érkezett magas intézvénv az illető egyházzal, illető uton nem közöltetvén hanem egyedül magának Sztamecz Sámuelnek adatván politikai közigazgatási uton tu­domására azt eredményezé: hogy midőn egyik vasárnapon az oda kirendelt lelkész által tartandott istentiszteletre a közönség a templomba gyülekezett, Sztamecz Sámuel a kezénél levő magas leiratra támaszkodva az istentisztelet végzésére templomba ment

Next

/
Oldalképek
Tartalom