Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1865. július

* - 18 — jesitse. — A képezdei tanári állomás betöltésére nézve határoztatott, hogy az super­intendens úr által kiírandó esőd utján eszközöltessék, de a választandó tanárnál te­kintet legyen arra, hogy az, a magyar, német és tót nyelvekben kellő jártassággal birjon. Minthogy pedig több tanár alkalmazását ez idö szerint a képezdc anyagi ereje nem engedi, a kerület reményét fejezi ki, hogy a nyíregyházi algymnásium tanárai néhány óra áldozattól nem fognak idegenkedni s készek lesznek hetenkint egy két órát a képezdében addig adni, mig kedvezőbb körülmények beálltával elegendő tanerő alkalmaztathatik. Végre sajnos tudomásul vévén a kerület Majerszky Lajos helybeli képezdei volt felügyelő halálát, a prot. egyház javára kifejtett több évi buzgó műkö­désének emlékét, hálás elismeréssel jegyzőkönyvileg örökíti meg, s egyszersmind a helybeli felügyelői hivatalt, addig is, mig a nyíregyházi egyház a kerülettel^fennálló viszonynál fogva az öt megillető kijelölési jogot gyakorlatba véve, a képezdei felü­gyelő hivatalra 3 jelöltét a kerület elé fogja terjeszteni,— ideiglenesen egy évre Drás­kóczy Sámuel úrra ruházza. XLII. (F.) Ugyanazon jkönyv 55-dik pontjánál a kishonti esperesség jelentvén: miszerint azon határozatához, hogy egy egyéniséget több egyház felügyelőjévé ne választhasson, továbbra is ragaszkodni kiván, a nélkül, hogy azt indokolta volna. Miután a kishonti esperesség e lényeges ügyben külön szabályok felállítására jogosítva nincsen, sem saját körülményei nem parancsolják, miszerint egy egyén több egyház felügyelője ne lehessen, s e fölött határozatával nemcsak megszorítja a közbi­zalmat, de jogába vág az egyházaknak is, melyek autonom szervezetünknél fogva ma­gok körében vagy ezen kivül felügyelöt szabadon választhatnak: említett esperesség ezen határozata, mint ezélszerütlen és törvénytelen megsemmisíttetik, s az egyházak eddig gyakorlott szabadválasztási joguk élvezésében meghagyatnak és fenntartatnak. XLIII. (S.) Olvastatott a nm. m. k. Helytartótanács m. é. Dec. 29-röl 102,991-dik sz. a. intéz­vénye, melyben tudtul adatik: miszerint a mindkét ev. tanári és lelkészi pályára készülő s tudományai­kat a német szövetséges államok egyetemében folytató egyének segélyezésére az egyházi és iskolai czé­lok előmozdítására rendelt átalánbol két évre, egyenkint évi G00 o. é. forinttal tiz ösztöndíj engedélyez­tetvén; az ebbeli pályazati hirdetmény 15 példányban azon felhívással küldetik át, hogy az egyházkerü­letünkben kellő módon közzététessék. Egyházkerületünk ezen ösztöndijakat illetőleg az 1862-dik évi jolsvai ker. gyiilés e részbeni hátározatához továbbra is ragaszkodik, s egyszersmind O es. kir. apostoli Felségét feliratilag megkérendönek határozá, miszerint ezen autonómiánkkal ellentétben álló ösztöndijakat vagy beszüntetni, vagy pedig azokat, — mi kivánatosb,— kiosztás tekintetében kerületi vagy egyetemes hatóságaink szabad rendelkezése alá bo­csátani kegyeskedjék. XLIV. (B.) Előterjesztetvén superintendens úr által, miszerint a pazdicsi egyházban előfordult sé­relmes eset után, — hol Barvulszky János gálszécsi rkath. plébános által a háromszori hirdetésről szóló bizonyítvány kiadatása azon okból tagadtatott meg, mivel Tamás János vőlegény leendő figy er m ekeinek a rkath. hitvallásbani neveltetésére magát kötelezni nem akarta — mult évben a nm. m. kir. Helytartóta­nácshoz felterjesztést intézvén, ezen magas kormányszék nem a bizonyítvány kiadását megtagadó rkath. lelkészt, — ki, állítása szerint a bizonyítvány kiadását csak azért halasztotta, mert a rkath. ara előtte rend­szeres hitoktatásra meg nem jelent, — hanem a házasulandókat papi bizonyítvány nélkül összeadott ev. lelkészt találá rendreutasitandónak; — felolvastatván eg}úttal pazdicsi lelkész Farbaky József urnák, ma­gát és eljárását igazoló négyes bizonyítványa, melynek elsejében Szabó Mihály és Boros Mihály hiteles tanuk aláírásával a háromszori hirdetés véghezmenetele bizonyittatik; másikában Boros János és Ocskay János a hirdetési bizonyítvány ok nélküli megtagadásáról tesznek tanúságot; harmadikában a kérdéses ara azt vallja, hogy ö nevezett plébános által sem a hirdetés ideje alatt, sem azután vallástanitási czél­ból soha fel nem hivatott; negyedikében pedig Boros János és Oeskai János által arról tétetik tanúbi­zonyság, hogy nevezett plébános Tamás Jánost, Juszko Erzsébettel téritvény nélkül templomban összeadni valóban nem akarta. A nm. m. k. Helytartótanács intézménye sajnos tudomásul vétetett; Farbaky József lelkész rír igazoltnak nyilváníttatott s egyszersmind ezen eset a sérelmek ösz­szegyíijtésével megbízott egyetemes választmánynak beküldetni határoztatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom