Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1865. július

sok betöltése, valamint az egyházi hivatalnokok választása esetében a es. k. adóhivatalokhoz! bejelentése elrendeltetett, — azon meggyőződésben és reményben vette tudomásul, hogy az inkább állami hivatalnokokra, mint körülményeinkre levén alkalmazható, egyházkerületünkre nem fog kiterjesztetni.— Azonban egyházkerületünk sajnosán tapasztalá, hogy a nm. m. k. Helytartótanács 1864-dik évi Nov. 24-kén ^2,345-dik sz. a. kelt kegyes intézményében superintendensi hivatalunkat ujolag megkeresé, miszerint az emiitett intézvényt a köréhez tartozó egyházi hatóságoknak haladék nélkül tudomására jutassa s azokat a benne meghatározott költségeik pontos teljesítésére figyelmeztetvén, szigorúan oda utasítsa, hogy a kérdéses bejelentések esetről esetre az illető pénzügyi hatóságokhoz, pontosan eljutassanak. — Miután a nm. m. k. Helytartótanácsnak ezen kegyes intézvénye által a különben is igen csekély fizetéssel biró egyházi hivatalnokaink fölötte érzékenyen sújtatnának s egyházi hivatalnokaink fizetése jobbadán oly alapokból kerülnek ki, melyek már különben is megvannak adóztatva és az országnak minden hozzájárulása nélkül kéregetés vagy önkénytes áldozatok útján szereztetnek elő; miután továbbá egyházi tisztviselőink hivatali méltóságával össze nem férhetönek valljuk azt, hogy ök a financzhatóságok segédeiül és szolgáiul használtassanak fel; miután lelkészeink és tanítóink az államintézetek fentartásához más polgárokkal egyenlöleg járulnak, sőt az állam érdekében a hatóságoktól követelt nem csekély szolgálatokkal is terheltetnek; miután végre sem az igazság, sem a méltányosság elveivel össze nem fér, hogy egyházi hivatalnokaink. kik az ország terhelése nélkül ápolják a cultus és nevelés intézményéit és az által az államnak megbecsülhetlen szolgálatot tesznek, ezen szép áldozatért ujabb adóval terheltessenek; azért a tiszai a. h. e. egyházkerület ezen magas kormányszéki intézvéňynek foganatba vételére segédkezet nem nyújthat s alázatos kérelme odajárul: méltóztatnék a nm. m. k. Helytartótanács ezen intézvényt a kifejtett okoknál fogva kegyesen visszavonni és az illető rendeletnek megváltoztatását felsőbb helyen kieszközölni. Kik is egyébiránt hódoló tisztelettel vagyunk Felkán 1865-dik évi Jul. 26-án tartott közgyűlésünkből. X. (F.) A rima-szombati ker. gyűlés jkönyvének 4-dik pontjánál olvastaték a nm. m. k. Helytartótanácsnak f. é. Jan. 5-én 83,324-dik sz. a. Supei'intendens úrhoz intézett leirata, melyben a m. é. Jul. 27-én 801 sz. a. k. felterjesztésünkre válaszoltatik: miszerint ha a rkath. lelkészek a vegyes házasságok kötése alkalmával a háromszori hirdetésröli bizonyítványok kiszolgáltatását törvényes ok nélkül megtagadnák, ilyetén megtagadások esetről esetre, oda felterjesztendök. Elörebocsátván azt, hogy lehet törvényes ok, mely a háromszor kihirdettettek házassági egybekelésének akadályúl szolgál, — de törvényes okot nem ösmervén, melynél fogva a kérdéses bizonyítványt a rom. kath. lelkész'megtagadhatna, ilyetén egyszerű megtagadásnak — ha a történt háromszori kihirdetés kétségtelen s a rom. kath. lelkész a házasság netaláni törvényes akadályát nem adja — sem felfüggesztő ereje nem lehet, sem az ev. lelkész általi esketést nem hátráltathatja. Lelkészeinknek azonban mulhatlan kötelességökké tétetik, miszerint minden ily esetet azonnal az illető esperességi uton Superintendens úrral közöljék, hogy ez intézvény nyomán a törvényt sértő rk. lelkész a magas kormánynak felterjesztethessék. XI. (Br.) Ugyanazon jkönyv 5-ik pontjára vonatkozólag olvastatott a nm. m. k. Helytartótanácsnak f. é. Jan. 3-kán 92,769 sz. a. kelt intézvénye, melyben a Daxner István gömörmegyei alispán és ratkói egyházi felügyelő ellen emelt vádak tárgyában tett feliratunkra válaszoltatik: hogy miután ezen vádak az érdeklettnek nem alispáni, hanem egyházi felügyelői minőségében tett cselekményeire vonatkoznak és e tekintetben az egyházkerületi gyűlés saját hatáskörében már intézkedett, kir. kormányszéki intézkedésnek szüksége fenn nem forog. — Tudomásul vétetett. XII. (Br.) Ugyanazon jkönyv 6-ik pontjánál szavazásra kerülvén azon kérdés, hogy az esperességek kivánják-e az egyházfelügyelöknek hivataluk lelkiismeretes és autonomszerü viselésére esküvel való köteleztetését?