Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1863. július

hajnala, kötelessége teljesítésében újra ernyedetlen buzgalmat tanúsított s munkássága élte végperczéig az egyháznak volt legnagyobb mértékben szentelve, miért is méltó, hogy neve hálánk jeléül jegyzőkönyvileg "n',kifessék. . Ezen remek s egyházunk szabadságának biztosításaért lángoló elnöki beszéd a gyűlés köztetszését viván ki, felügyelő úr többször zajos éljenekkel iidvözöltetett, s indítványa folytán Zabari Szontagh Lajos érdemült egyházkerületi felügyelő neve és emléke, ki mint egyházi, esperességi s végre kerül, felügyelő az egyház hü szolgálatában töltötte eo-ész életét s lankadatlan és ernyedni nem tudó buzgóság és kitartással emelte annak jólétét és munkálta felvirágzását, ezennel jegyzőkönyvileg a kegyelet és hála tiszta érzelmeivel örökíttetik. ír. (Bar.) Superintendens úr üdvözölvén a gyűlést, előterjesztett hivatalos jelentésében mindeneknek előtte köztudomásra kívánja hozni, mint történelmi eseményt: hogy azon spanyolokért, kik ev. hitük miatt súlyos fogságra ítéltettek, egyesülve a hazánkban sőt egész Európában lakó hitrokonokkal, a spanyol királynéhoz kegyelemért folyamodtunk s a börtönből kiszabadult vértanukat számkivetésökbe is kiséré részvétünk. Jelenti továbbá, hogy a VII. bányavárosi esperesség, boldogult fóesperese Ivalavszky János helyébe Lumniczer Adolf svedléri lelkészt választá fóesperesének, a gömöri esperesség pedig SzentIványi Miklós lelépte után az esperességi felügyelői hivatalra Szontagh Pál csetncki felügyelőt és egyházkerületi jegyzőt méltatá. Mindkettőt e minőségben ker. gyűlésünkben először üdvözölvén, munkálkodásukra Isten áldását kéri. Felemlítő ezután: hogy a testvérkerületek, gyűléseik jegyzökönyveit viszonosan ez évben is közlötték velünk; hogy a ker. törvényszéket ez évben időközben kétszer kellett összehívni; hogy a hitjelölti vizsgát heten tették le s lelkészül G egyén szenteltetett fel; hogy házassági felmentés 14 párnak eszközölteti ki és pedig négynek a vérrokonság 2-dik, 9-nek a sógorság első, egynek a sógorság 2-dik fokában. Az egyházlátogatást illetőleg részletesen jelentve elöadá: hogy a le olyt 3 hónap alatt a sároszempléni esperesség összes egyházaiban, nem különben a kassai, bártfai, és szebeni egyházakban tartotta meg a cánoni egyházlátogatást, melynek tartama alatt az érdekes és dús tapasztalatoknak oly tág mezeje nyilt meg előtte, hogy egyedül a főbb alapvonások rajzolására kell szorítkoznia A sáros-zempléni esperességre nézve megjegyzé, hogy itteni eljárását sok tekintetben könnyítette az 1860-dik évben tartott esperességi látogatás rendszeres munkálatáról szóló jegyzőkönyv és az esperességi elnökség avatott és lankadatlan részvéte, a mennyiben Páll Endre főesperes minden egyes anya és leánygyülekezetekben és Bánó József esp. felügyelő számos egyházakban személyesen kisérték, midőn pedig esp. felügyelő úr személyesen nem kisérheté, Ujházy József, Bánó Miklós, Boronkay László, Tahy Albert és Meli or is z Aurél urak nem csak készséggel helyesitették, de a felmerült nehéz kérdések megoldásában is buzgón támogatták. Díszítette e látogatást híveinknek egyházunk iránti forró szeretetét tanúsító lelkesedése, mely azt bizonyítja, hogy ha bár számuk e vidéken ragályok, kivándorlások és vegyes házasságok által fogyott is, ezen esperesség annak daczára egyházunk kertében mégis mint egészséges és reményteljes fa virágzik, valamint az egyes egyházak is, bár a mostoha évek nehéz súlya által nyomatnak, anyagi tekintetben többnyire gyarapodnak. Elismerését nyilatkoztatá ezután egyfelől az egyes egyházak felügyelői iránt, kik nem csak igazgatják, hanem áldozatkészen pártfogolják is egyházaikat; másfelöl a lelkészi kar iránt, mely bár többnyire sanyarú helyzetben van, mégis buzgón építi az Istenországát, ev. szellemmel hatja át a reá bizott gyülekezeteket, mint ez p. o. a felsö-kemenczei, ránki s kivált a laposi egyházban volt tapasztalható, melynek lelkésze Urbán Adolf langyos esőhöz hasonló szelid, de hű sáfárkodása által, majdnem a végenyészethez jutott egyházat nemcsak megmenteni, hanem lelkesíteni is tudta. Felemlíté erre következőleg : hogy a ker. segély fizetésének rendszeres fizetése már az esperességben is kezdetét vevé; hogy az egyházi épületek majdnem mindenütt tűzkár ellen biztosítvák; s hogy az egyházi és esp. tőkék biztosítása, a hol még hiányzott, elrendeltetett. Dicsérettel tesz említést ezekután, Superintendens úr arról, hogy az érintkező helv. hitv. testvéregyházak irányában, mindenütt szívélyességet tanúsítottak, sőt nem hiányzott példa arra nézve sem, hogy más hitfelekezetüek rokonszenvükről biztosították. Van ezen csperességnek egy sajátszerű leánygyülekezete is, — a nagyobb bünvádak miatt elitélt s a munkácsi várban levő — nem politikai rabok, kiket egy arra rendelt külön teremben az új-klenóczi lelkész lát el lelkiekkel. Ezeknek meglátogatásáról, mely alkalommal a munkácsi várparancsnok