Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1862. július

Miután ezen k. intézményben a kormányszék elismeri, hogy az iskolai ügynek rendezése egyházunk jogköréhez tartozik, — de ezen törvényes autonom elvvel ellenkezőleg a legfelsőbb felügyeleti jog gyakorlatát ágy igyekszik alkalmazásba venni, hogy az a törvényszabta negatio köréből kilépve, valóságos rendelkezési joggá váljék s ily alakban nevelésügyi önkormányzatunkat meghiúsítsa; miután az eperjesi ker. eollegium jogtani folyama, — a mint most meg van alapítva, minden tekintetben megfelelőnek és kielégitönek találtatik; a m. k. Helytartótanácshoz az egyházkerület részéről felterjesztés határoztatott intéztetni, melyben az 179°/,-dik 26-dik tez. 5-dik S-ában biztosított nevelésügyi autonómiánkra hivatkozva kijelentendi: „hogy ezen k. intézményt a fentebbi sarkalatos törvénnyel nem tudja megegyeztetni; hogy ezen törvény erejénél fogva a nevelési ügyet, tehát a fentebbi jogtan folyamot is, saját belátása szerint önállólag rendezheti; hogy a serdülő nemzedék, a tudomány és kor követelményei iránt felválalt kötelességeknek, mint a múlt időkben megfelelt, ugy most is eleget fog tenni; hogy szívesen hódol azon kötelességeknek, melyekkel a legfelsőbb felügyeleti jog irányában tartozik, de a kérdéses jogtanfolyam végleges szervezését megvizsgálván, azt teljes mértékben kielégitönek s czélnak megfelelőnek találta, mely czél nem más, mint ifjaink jogtani képeztetését oly fokra vinni, hogy a polgári pálya kezdetén államilag megkívántató ügyvédi vizsgálatban becsülettel megállhassanak. A m. kormányszék tökéletesen meglehet nyugodva az eperjesi jogtanszék sorsa és növendékeinek előmenetele iránt, mely szivünkön sokkal inkább fekszik, mintsem hogy a tudomány átalános követelményeinek betöltésében kormányi serkentésre szorulnánk. E felirat szerkesztésére Szent-Iványi Miklós esp. felügyelő és Szopko Márton föesperes urak elnöklete alatt, Fest Imre, Török Sándor, Sziklay Ede, Lumnitzer Adolf, Jungmann Dániel, Vandrák András és Terray Károly urakból álló választmány küldetett ki. VI. (Sz). Olvastatott a m. k. Helytartótanács f. év apr. 24-kén 22,644 sz. a. kelt s superintendens árhoz intézett abbeli rendelete, melyben tudomására adatik, hogy a cs. k. eultus és oktatásügyi minisztérium legfelsőbb felhatalmazása folytán az 1859-dik sept. 1-én kiadott prot. ügyi pátenssel engedélyezett 94,400 ftnyi évi segélyezési átalány maradványaiból, mindkét hitv. ev. tanári és lelkészi pályára készülő egyének segélyezésére tiz ösztöndíjt alapított két évre, egyenkint évi 600 fttal, melyet az erre 1860-dik feb. 24-kén nyitott pályázat folytán következő folyamodók u. m: Kolbenheyer Ferencz, Törökárvay Gyula, Schur Ferdinand, Micserik Lajos, Muher Rudolf, Peez Ernő, Neubauer János, Corbis János, R. Kordos Gusztáv és Raab Károly nyertek el; egyszersmind az ujabb időben történt számosabb folyamodványok következtében felhivatik, miszerint az előadottak s a jelen körülmények figyelembe vételével ezen ösztöndíjak czélszeriisége s jövöre történendő engedélyezése iránt véleményes nyilatkozatát mielőbb felterjessze. Miután a kátforrás, melyből ezen ösztöndíjak merittetnek, kifolyása azon szomorú emlékű pátensnek, mely véglegesen most sincs megszűntetve s magyar prot. egyházunk integritásán még folyvást nyilt sebet képez, s azokat féltékenyen örzött önkormányzatunk veszélyeztetése nélkül csak ugy fogadhatnék el, ha az azokra szánt öszszeg alapitványképen bocsáttatnék kerületünk vagy egyetemes hatóságunk szabad rendelkezése alá; e tekintetben nem csak minden más yéleményadástól óvakodunk , hanem abban sem nyughatunk teljességgel meg, hogy ezen ösztöndíjak hitvallásunk ifjainak egvházunk körén kivül álló orgánumok által osztassanak. A m. k. Helytartótanácsnak tehát superintendens ár ily értelemben válaszoljon: követeink az egyetemes gyűlésen országos egyforma intézkedés végett, e határozat elfogadását ajánlják; a tanári és lelkészi pályára készülő ifjaktól pedig elváratik, hogy e határozathoz magokat híven és szorosan alkalmaztatni autonomieus prot. kötelességüknek ismerendik. VII. (Cz). Felolvastatván a budai m. k. Helytartótanácsnak 1862-dik mart. 13-kán 12,058-dik sz. a. kelt és superintendens árhoz intézett leirata, melyben értesíttetik: hogy Noszágh János nyíregyházi tanitóképezdei igazgató legfelsőbb helyre azon kérelemmel folyamodott, miszerint az intézet 5000 ft. segédben részeltetnék s egyszersmind felszólíttatik: hogy ezen kérelmet, a mennyiben azt különös figyelemre méltó körülmények igényelnék. az egyházkerület tárgyalása alá bocsátani szíveskedjék.