Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880
1862. július
7 j A sáros-zempléni esperességböl: Bánó József, esp. felügyelő. Páll Endre, főesperes, f. kemenczei, Kulinyi Lajos. Lindtner János, alesperes, pazdicsi, Brocken Lajos, k. keresztesi lelkészek. 8) A hegyaljai esperességböl: Sóhalmy Samu János esp. felügyelő. Furmann János j miskólczi egyli. és iskolai Török Sándor 1 felügyelők. Schmicz Sándor Kraudy Antal esp. követek. Bartholomaeidesz János, ker jegyző, főesperes, nyíregyházi, Materny János , alesperes szántői lelkészek. Lippay Endre , miskólczi ig. tanár. Noszáyh János , tanitó képezdei igazgató. Palánszky Samu, nyíregyházi gynin. tanár. és igen számos más helybeli és vidéki urak. Tárgyai a gyűlésnek következők valónak: I. Zsedényi Ede egyházkerületi felügyelő úr üdvözlé mindeneknek előtte szívélyes szavakkal a küldötteket s beszédében felemlité: azon kedélyháboritó mozgalmakat, melyek téveszméken alapulya, a dunáninneni egyházkerületben egyházunk romlására szerepelnek, örömét fejezé ki, hogy ezen téveszmék egyházkerületünkben fogékony keblekre nem találtak s egyszersmind azon reményét nyilatkoztatá: miszerint egyházkerületünk minden tagja oda fog törekedni, hogy a mint elődeink az 179%-ik 26-ik törvényezikk szentségét feltudták tartani, egyházunk jogait és szabadságát 300 év éta híven megtudták őrizni, ligy mi is tántorithatlan szilárdsággal állunk meg azon szabadságban, melyet a hitbuzgó apák drága áron élet- és vagyon-áldozattal vívtak ki számunkra. Felemlité továbbá, hogy a kormány organumai a törvényes útból néhol kibiczczentek, s azon tetteik által: — hogy Eperjesről a jogászokat, mint katonakötelezetteket besorolni akarák s a nyilvánossági jogot az intézettől megtagadók; hogy Német-Jakabfalván egy 18 éves leány, az áttéréstől polgári hatóság által tiltatott el, 16 éves testvérét pedig fogva Kassára vitték; hogy a r. kath. ifjaknak az ev. intézetek látogatása tiltatik, s az eperjesi jogtanszék fölött a kormány rendelkezni kiván; — azt tanúsitják, miszerint törvényes szabadságunkról vagy tiszta fogalommal nem birnak, vagy pedig balul értesittet vén, bővebb tudósítást nem kérnek. Felhivá ennél fogva a gyűlést, hogy éberek legyünk, de mind e mellett higgadtan a közép úton, nem pedig szélsőségeket keresve járjunk s mindenkor a közbéke fölött örködö jellemmel s históriai jogunkat védve működjünk. Felemlité végre, hogy legfontosb teendőnk az, miszerint egyházkerületi tanintézeteink virágzó állapotban fentartassanak, és sajnosan nyilvánitá, hogy az esperességek nem teljesitik pontosan e tekintetben azon szent kötelességet, melyet prot. egyházunk érdeke kiván, s melynek elhanyagolása függetlenségünk vesztét idézendi elő. Felszólitá ennek következtében komolyan az esperesse'geket és egyházakat, hogy a hitbuzgalmat ne csak szavakban, hanem tettekben is tanúsítsák, s a tehetösb egyháztagok a szegény egyházak terheit áldozatkészséggel enyhíteni siessenek. Első kívánván pedig lenni ezeknek sorában ö maga 500 ftot ajánl fel a szegény gyülekezetek kerületi segély hátralékának lerovására oly módon: — hogy ebből 150 ft a gömöri; 150 ft. a kiskonti; 100 ft. a sáros-zempléni esperesség néhány az esperesség által kijelölendő legszegényebb gyülekezeteinek, 100 ft. pedig kizárólag a s. kazai egyház tartozásának törlesztésére forditassék. S ezzel a jelenlévőket komoly és higgadt tanácskozásra felhiva a gyűlést megnyitottnak nyilvánitá. E remek és nemes tettel megpecsételt üdvözlő beszéd az egész gyűlésre a legkedvezőbb hatást gyakorlá s felügyelő úr többször a szív őszinte érzelmeiből fakadt zajos éljenekkel iidvözöltetett. II. Superintendens úr előterjesztett hivatalos jelentésében a gyűlésre oly számosan egybegyűlt esperességi képviselőket, mint egy testvéri szeretet által egyesült nagv családnak tagjait örömmel üdvö-
