Tiszai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1839–1880

1860. augusztus

sietnek, felhivá egyházkerületünket, hogy „a legnagyobb magyar" halála fölötti mély fajdalmunkat kijelentve, a Nagyméltóságú Grófnő és családja iránti részvétet testületünk is jegyzőkönyvileg és levélben tolmácsolja. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s a közfájdalmat tolmácsló levél még a gyűlésnek folyama alatt útnak indíttatott. XXXI. Kerületünknek törvényes elnökei levén s a ker. consistorium ideiglenes, különösen a kerületi pénztári számadások vizsgálatára vonatkozó működése megszűnvén: A számadások évenkénti vizsgálatára egy állandó választmány neveztetett ki. Tagjai az elnökségen kivül: Bánó Miklós, Berzeviczy Egyed, Fest Imre, Kovács Viktor, Kuncz Dávid, Stenczel Kűgo, Sziklay Ede, Topcrezer János Lajos és Wittchen Adolf urak. XXXII. A VI sz. k. esperességi elnökség 'írásbeli folyamodványában jelentvén: miszerint espercsségök egy lelkészeket, tanítókat, tanárokat, özvegyeket és árvákat illető gyámoldát alapított, s egyszersmind a gyűlést felszólitván, hogy a kerülethez tartozó intézetek tanárai részére bizonyos belépti díjt annál inkább fizessen, mivel az egyes egyházak lelkészeik és tanítóik számára ezt tenni magukat lekötelezték. A kerület örömét és helyeslését nyilvánítja ezen keresztyéni szeretetet tanúsító és igen czélszerii intézkedés fölött, de kénytelen egyúttal kinyilatkoztatni azt, miszerint a kért segélyt csak akkor fogja adhatni, midőn a pénztár körülményei jobbra fordulandnak. XXXIII. Olvastatott a miihlenbachi, Szepesmegyében s illetőleg a XIII városi esperességben kebelezett egyházközségnek f. év julius 24-ke'n kelt folyamodó levele, melyben több elősorolt okoknál fogva a superintendentia körébeni önállás és szavazati jog megadásaért esedezik: Tekintetbe véve azt, hogy a nevezett 400 lelket számító egyház vallási és népnevelési közügyeit maga kezeli; önállóan választott egyházi és iskolai elöjárósággal, nem különben minden anyaegyháztól független s önálló számadás- és anyakönyvekkel hír, s a matheóezi egyházzal csupán annyiban van összeköttetésben, a mennyiben azzal közös lelkésze van oly módon, hogy az esedező község minden papválasztás alkalmával függetlenül és önkénytesen állitá ki papi meghívó levelét, más részről pedig a matheóezi községbe hivott lelkész szükségképen nem vala kénytelen egyszersmind a miihlenbachi gyülekezet meghívó levelét is elfogadni; — tekintetbe véve továbbá, hogy a folyamodó gyülekezet az esperesség által kért s reája kivetett egyházi adót 34 éven át fizette s az e felül igényelt követeléseknek híven engede: méltányosnak találtatott, hogy a miihlenbachi község a 17-dik század másodfelében tettleg gyakorolt, de azóta elvesztett jogainak élvezetébe; az önállóság s autonom szavazat jogába azon megjegyzéssel helyeztessék vissza, miszerint a többi önálló községekre mért közterhekkel egyetemben a bevett kulcs szerint a szokásos eathedraticumi és agentionalis fizetésekhez is járuljon. XXXIV. A papjelölti ösztön valamint az özvegyi nyugdíj kiosztása tárgyában a gyűléshez benyújtott folyamodó levelek iránti véleményadásra Malatinszky Ferencz esp. felügyelő és Szopko Márton esperes elnökletük alatt, Fürész Ferencz, Hámos Lajos, Lazáry Pál, Linberger István, Lindtncr János, Pelech János, Sziklay Ede és Vandrák András urakból álló választmány neveztetvén ki, annak jelentése folytán a) az egyházkerületi ösztöndíj T e ö r e ö k Ár v a y G y u 1 a e's C h o t v á c s En d r e külföldi egyetemekre meiendö papjelölteknek, nem különben Eltscher Simonnak szavaztatott meg, ki a hittani folyamot kerületi intézetünkben végezé, ez utóbbinak azonban csak azon feltétel alatt, ha a rendszeres papjelölti vizsgát leteszi. 4 *