Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól

— 8 — világ hitének kifejlődése az apokalypticában a jövendő reménységének mily szárnyakat kölcsönzött, mily felemelő, vigasztaló erővel hatott, analógiáját látjuk az uj-szövetség parusia váradalmában, melyben fejtette ki tulajdonképen e hit a maga teljes erejét s hatását. Az uj-testamentumi korszakban e kifejezéseknek használata megállapítható, de használatában a synoptikusok ingadoznak. Mt 12

3

2 használja, Luk 12

1

0 nem. Mk. 19

3

0 igen, Mt. 19

á

a-ben hiányzik; Luk. 2Ö34 igen, de már Mt. 22

3f

l, Mk. 12

2

5-ben nincs. Ebből a körülményből azonban teljes biztossággal nem állitható, hogy Jézus az alwv fié/LZwv kifejezést nem alkalmazhatta volna. Dalman szerint (Die Worte Jesu I. 120. lapja) ha használta is Jézus, de beszédmódjára nézve jelentőséggel nem birt. A jövő aeon helyét az „istenuralma" fogalma képviselte Pál apostol gyakran beszél „ez az aeon"-ról (ó atwv ovioc), Róm. 12

2 ; 1 Kor. 1

2

0; 2„, 8 ; 3

1

8 ; 2 Kor. 4

4 ; Ef. 1 21 ; stb., de csak l

2

l, illetve Ef. 2

; a „jövendő aeonról". Ennek helyébe fj ßaadsia rov ihov lép. Pál is tulajdonképen „ezen világ" correlativumául „istenuralmát", az „örök életet" használta János ev.-ában is az aicov uillon< helyébe /} ßaai'fia xov ihov lép. A Jób könyve által felvetett kérdést, miként egyeztethető össze Isten igazságával a jelen világ nyomora, szenvedése, az apokalyptica annak a hirdetésével oldja meg, hogy ez a világ romlott s mulandó s az élet talányát ama másik világ oldja meg. Az apokalyptica felfogása bármily vallásos meggyőződésről tesz is tanúbizonyságot, mindazáltal nem minden tekintetben ment tévedésektől s az egészségtenség jellegét hordja magán. A korviszonyokból érthető e vallásosságnak nemcsak feszültsége, de túlfeszültsége, mely körülményből magyarázható azon theologiai speculatio, amely ki is számithatónak tartja a jelenvaló világ tartamát, tehát a jelen világrend végét is, melyet a vallásos képzelet túlfeszültségből egészen közel hitt. Dánielnél a világfolyása két periódusra oszlik : a világbirodalmak korszaka, melyeket az állatok symbolizálnak. A világbirodalmak összeomlása, Isten Ítélete kezdi meg a magasságos egek szenteinek uralmát, az emberfiával az élén, kinek uralma örökkévaló s minden népekre kiterjed. I. Énóch alapirata az angyalok bukásától számítja az ősidőkben a gonosz s bün eredetét s épen ugy, mint az „Assumptio Mosis" számokkal kiszámíthatónak tartja e világ folyását. Az erre vonatkozó apokaltypicus theologiai speculatiók nem egységesek Dániel Jer. 25n és 29

1

0 alapján 70 évhetet vesz fel, mely után következik a világ vége. Az I. Énóch állatlátomása is 70 pásztorokról jövendöl, mig viszont a jelenvaló világ tartamát 10.000 évre, Mózes mennybemenetele pedig 5000 (?) évre teszi, ehhez járul hetedikül a Messiás ezeréves közbenső uralma. Ekként lesz teljessé a világhét, miként Mózes énekében a reformátusok éneklik (XC. Zsolt.) : mert ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapnak ő elmúlása.