Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

1. szám - Zsidó apokalyptica Juhász Lászlótól

— 6 leírásával symbolizálja. S a képes beszéd mindenütt arra való, hogy Istennek titkait jelentse ki, de mégis ugy, hogy mintegy fátyollal el is takarja az avatatlan szemek előtt. Isten elrejtett titkainak föltárása s ennek bizonyos mértékig eltakarása váltakoznak egymással ugy, hogy az eltakarás még sem törli el egészen a kijelentés erejét s átlátszóságát. A képes beszédek használata azon vallási felfogásnak is megfelelt, hogy a magasságos égnek isteni titkai természetüknél fogva nem tárhatók föl egészen az emberi földi, gyarló szemek előtt, csak bizonyos mértékig. Az égieknek adatott a mennyeieknek tiszta s teljes megértése, a földieknek csak a földi dolog jutott megismerésül. b) A apokalypsisek másik jellegzetes tulajdonsága az álnév használata. Az a) pont alatt emiitett okok itt is közrehatottak. A nehéz viszonyok folytán az irók neveiket nem tehették az irat élére életük kockáztatása nélkül. A midőn tehát kinyilatkoztatnak s viszont e kinyilatkoztatásokat a képes kifejezések formájába burkolják bizonyos fokig, személyüket, nevüket is eltakarják, de ugy, hogy az elbeszélésekből, az iratok tartalmából, a jövendölésekből, a képesbeszédből kibontakozó korviszonyokból is azonnal látható, érezhető, hogy a szerző más valaki, mint akit a cim mutat s a cimben szereplő név birtokosa eltűnt idők nagy alakja volt. A dolog természetéből következett az is, hogy csakis a nagy alakok neveit használhatták cimül : Énóch, Mózes, Esdrás, Baruch ; kiknek nevéhez isteni titkok kijelentései, vagy korszakalkotó események fűződtek, s kiváló személyiségek valának. Énóch, ki mennybe vittetett föl ; Mózes, ki kiszabadította népét az Egyptomi fogságból, s kivel Isten beszélt az égő csipkebokorban s a Sinai hegyen a törvényadásnál : Esdrás, ki haza vezette népét a fogságból s újraépítette Jeruzsálem falait s Baruch, Jeremiás írója, kikről mind az irók, mind az olvasók meggyőződtek, hogy régen isteni kijelentések hordozói voltak. c) Az apokalyptica természeténél fogva a jövőre irányul Legfőbb törekvése a jövő kikutatása s erre vonatkozó isteni titkok kijelentése. Nem kizárólag foglalkozik- ugyan eschatologiával, de túlnyomó ezekben az iratokban az eschatologicus-apokalypticus tartalom. Énóch könyvében láttuk, hogy különböző speculatiók fordulnak elő astronomiai, geographiai, s égi, földi dolgokról s viszont Esdrás s Baruch könyvében, s a Sibyíla-féle jóslatok 3-ik könyvében történeti áttekintéseket is találtunk, de ezeknél nem a históriai szempont az irányadó, hanem ezen eseményekhez fűzött jóslatok, jövendölések, úgyhogy ezek lesznek amazok irányitóivá. A mult időkben nyilvánuló isteni hatalom a jövendő fejlődés útját jelöli ki. E jövendő bár számokkal kiszámítható, innen a számperiodusokkal való speculatió, még messze van s az égben bírja valódiságát s ezen égi valódiságoknak a földi életbe kell benyulniok. Ezeknek a látása csak elragadtatások utján lehetséges s jövendölés külső formájában a látásban, a visióban, miként Dániel