Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)

2. szám - Ismertetések - Dr. Richard Hönigswald: Die Philosophie des Altertums. Szelényi Ödöntől

— 54 — gyakori a szószékeken. Azért nem árt, hogyha alaposan körülnézünk és a lagjobbat, a legértékesebb módszert igyekszünk elsajátítani. Ha a magunk úttörőit elgáncsoljuk, tanuljunk idegenektől. Erre a buzdítás tulajdonképen talán felesleges is, hiszen például egy „protestáns irányú" könyvkereskedésünk legújabb jegyzékében külön csoportban sorolja fel „Prohászka Ottokár dr. keresettebb müveit." Tehát Prohászkát keresik és tanulnak tőle, Prohászka mellett nem ártana, hogyha a zsidó igehirdetésre is kiterjesztenők a figyelmünket. Ha Prohászka-kaliberü egyéniséget netn is találunk a zsidó pédikátorok között, azért akad olyan, amiben tanulhatunk tőlük. A neológ zsidó rabbik kötelező doktorátusát nem tekintve imponáló a talmudi tudásuk s az a törekvésük, hogy ugy forma, mint kifejezések tekintetében modernek legyenek. Ilyen — nem talmudi — hanem a mostaninál föltétlenül nagyobb theologiai és filozófiai szakszerűségre, forma tekintetében pedig könnyedségre és változatosságra kellene a mi igehirdetőinknek is törekedniök, amire idegenektől és ellenfelektől is sok impulzust nyerhetünk. Schönfeld beszédei e tekintetben szintén tanulságosak. Két beszédében a divatos zsidó hitehagyással foglalkozik. Egyben Arany Jánostól emlékezik. A többi ünnepi beszéd. Jellemzi őket az aktualitásra törekvés és a biblikus, valamint talmudi alaposság. A cim azonban nem valami szerencsés. A prófétát németül nem Prophätnek, hanem Prophetnek irják. Pusztaföldvári. Dr. Richard Hőnigswald: Die Philosophie des Altertums. Problemgeschichtliche und systematische Untersuchungen. München, Reinhardt 432 1. Ára kötve M. 15 — A bölcsészettörté.neti müvekkel ma-holnap ugy leszünk, mint az ujszövetségi-íheólogiai müvekkel : majd minden egyetemi tanár kötelességének tartja, hogy egy ilyen müvei a nyilvánosság elé lépjen. Igy lép Kinkel, Deussen, von der Pfordten stb. mellé fenti müvével a magyaróvári születésű, breslaui egyetemi professor : Hőnigswald. Egy ilyetén vállalkozás bizonyára csak akkor jogosult, ha teljesebb forrá-sanyag alapján dolgozhat, mint elődei, ami a görög filozófia anyagáról alig mondható, vagy ha uj szempotokat visz bele a tárgyalásba, melyek az ismert anyagot uj világításba helyezni alkalmasak. Ezt kísérelték meg a fent említett filozófusok mind és ezt kísérelte meg Hőnigswald is. Az egész görög filozófiát tárgyalja a jón természetfilozófusoktól a neoplatonizmusig bezárólag, 10 fejezetben, de ezek elé egy bevezetést és egy_fejezetet : „Zur Philosophie des primitiven Menschen und der közmogonischen Mythen" cimmel illesztett. — Vájjon mi az igazi „novum" e műben? A primitiv filozófia tárgyalása nem az, mert azt már Wundt szép sikerrel vázolta a „Kultur der Gegenwart"

ban, a görög kozmogoniai mítoszokra pedig Kinkel vetett ügyet, végül a „problémák* történetét Windelband ismert jeles egykötetes müvében mutatta be. Hőnigswald specialitása, hogy a történetivel szemben a rendszeres szempontnak ad elsőbbséget ; tehát nem a különböző álláspontok egymásmellettiés egymásutániságát hangsúlyozza, hanem a problémák egységét;