Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
2. szám - Zsidó apokalyptica (Befejezés) Juhász Lászlótól
âzonban, hogy ezen vonások a zsidó vallás ősvonásai részben, más részben lényegből folyó következmények s Izrael viszonyában is megtalálják természetes kifejlődésüket s megértésüket, tehát a parellel képződésre kell gondolnunk s nem pedig a két vallás egymástól való függésére. Mindenesetre feltűnő hasonlóságok a két vallásban tagadhatatlanok. Ehhez járul továbbá azon körülmény is, hogy a perzsa vallás sem tartotta meg tisztaságát, hanem a babyloniaíval elegyedett s igy a vallástörténet azzal a lehetőséggel is számol, hogy a babyloniai vallás a perzsa vallás közvetitésével hatott a zsidóságra még pedig oly képzetekkel, melyeknek eredete ma már tisztán meg nem állapitható, hanem csakis általános kifejezéssel : keleti behatásokról lehet beszélni. A harmadik vallás, mely kérdésünknél tekintetbe jöhet a hellén vallás, melylyel főleg s első sorban a diaspora zsidóság jött érintkezésbe. A görög vallás is pogány vallás volt. Ennek sokkal felette állott a zsidó vallás Ha érintkezésre kell gondolnunk a két vallás közt, ugy a műveltebb elem vallásos képzeteire kell gondolnunk a hellenizmusnál, mely Plato philosophiájára támaszkodik s amely régi vallása symbolicus, allegoricus értelemben magyaráza; a szellemi, sőt monotheisticus vallás felé törekszik. Ezzel szemben megállapíthatjuk azon tényt, hogy a paläsztinai zsidóság minden idegennel, igy a görög kulturával szemben is a legnagyobb ellenszenvet, gyűlöletet tanúsította s vallásos dolgokban maga Heródes is később a legnagyobb kíméletet tanúsított a zsidósággal szemben élete végét kivéve A diaspora zsidóságban pedig oly óriás méretű, hogy ne mondjam vakmerő zsidó-propagandát találunk, amely párját ritkitja a vallástörténetben. A zsidóság vallási és erkölcsi fölényében jogot formált erre s formálhatott is, de a túlzásoknak s nem épen a megengedett eszközöknek egész sorozatával találkozunk. Régi görök irók, bölcsészek, költők irataiba zsidó vallásos nézetet csempésznek be, s a görög irókat Mózes tanítványaivá teszik s hogy azok nyilatkozatai Istenről, a világról sokkal tisztábban jelenik meg Mózesnál, mint a görög Íróknál s bölcsészeknél. Ide járult a LXX fordítás s ennek elterjedettsége. Jézus korában Philó igy ir: „a zsidó törvény mindeneket magához von, megtérít, barbárokot, helléneket, a szárazföld s szigetek lakóit, kelet és nyugot népeit, európaiakat, ázsiaikat, az egész lakott világot egyik végéről a másikig, Ä (L. Hollmann: Welche Religion hatten die Juden als Jesus auftrat? 1910 L. 10.) Boussei: Die Rel d. Jud. 190«. 90-ik kk. old.) Hogy voltak elemek a zsidóságból, melyek a hellén kultúrának meghódoltak s a zsidó vallást összeegyeztetni óhajtották, ebből még nem lehet következtetni, hogy ugy fejezzem ki magamat a hivatalos zsidó felfogásban is megtörtént volna a becsempészés. S ha történt is érintkezés, nagyon burkoltnak, s átalakítottnak kellett annak lennie, mely átalakított forma megfelelt a zsidó vallás benső lényegének s ennek természetes fejlődhetésének.
