Szelényi Ödön–Szimonidesz Lajos szerk.: Theologiai Szaklap 16. évfolyam, 1918 (Budapest)
2. szám - Zsidó apokalyptica (Befejezés) Juhász Lászlótól
— 40 — / L das Judentum 1898); Böklin (Die Verwandtschaft der jüdischchristlichen und der persischen Eschatologie 1902) az összes érintkezési pontokat objective állítja össze anélkül, hogy döntene az összefüggés fölött. Heitmüller (Th. SR. 1903, 445—448) ezeket a pontokat vizsgálja bizonyító erejük több, kevesebb foka szerint. A belső fejlődést a megváltozott Isteneszméből származtatja Baldensperger. A zsidóság a monotheism us vallása volt. Ebben az irányban haladt tovább az isteneszme fejlődése a késői zsidóság vallásos fölfogásában is de a végső következményig. A szövetség Istene eltűnik, aki a szentek szentéből, a szövetség ládájáról, a cherubinok körül hallatta szavát, parancsát, mely által lakozott népe között s vele évente kiengesztelődött; amily mértékben romlott a világ, amily mértékben nehézzé vált Izrael sorsa, oly mértékben távolodott el Isten a földről, vonta magát az ég kárpitjai közzé, megközelíthetetlen magasságba s lett az istenfogalom abstractabbá, merevebbé, ugy hogy végül nevét sem szabad volt kimondani, az is arcanum lett. Közbenső lények : angyalok, dämonok, ^ypostasisok keletkeznek s ezek töltik ki Isten és emberek közt levő ürt s közvetítik részben Isten akaratát az emberekkel. A megváltozott Isteneszméhez alakulnak át aztán a messiási váradalmak is; előállanak az apokalypticusok s ezeknek emberfia-messiása, ki az ég felhőin jön s uralma örökké tart a magasságos szenteinek népén a világ népeivel együtt és felett. Eme dánieli magasabb eschatologiának felel meg a feltámadás gondolata, mely a zsidóság vallásos nézeteinek produktuma. A késői zsidóságban a törvény zsinórmértéke az Istenhez való viszonynak, s mennél nagyobb volt a romlás, Istentől elpártolás, annál inkább kötelessége volt minden istenfélő embernek a nehéz és zilált viszonyok közt, különösen mivel Israel, mint önálló nemzet megszűnt, hogy a törvény megtartása által tartsa fönt minden egyes személy az Istenhez való viszonyt. A törvény megtartása, illetve figyelembe vétele által a vallás az individuum dolga lett. így tehát a messiási reménynek is egyéni, individuális célzata lett s a transcendens, apokalypticus váradalmakhoz, mint nélkülözhetetlen, elválaszthatatlan elem, illetve alkatrész járul a feltámadás hite, mely a régi profetismus eschatologiájával összeegyezhetetlen, itt ime, mint elmaradhatatlan elem lép föl. Ezen ösmertetésből látjuk, hogy Baldensperger a kései zsidóság eschatologiáját a benső fejlődés nélkülözhetetlen elemének tartja s a benső fejlődésből magyarázza s azzal összhangba hozza. Koráramlatról is beszél s nem tartja kizártnak a feltámadás hitére nézve a perzsa eredetet s a fenti felfogással ellenkezőnek, abba ütközőnek nem tartja. Mert nem a kölcsönzés ténye fontosabb, hanem a körülmények, melyek között és amiért az átvétel történt. S ha széles körben elterjedt e hit, mutatja a szükségességet, melyből az átvétel történt. (73-ik lap. 3-pont). Wellhausen is fentebb emiitett munkájában az érintkezés lehetőségét tartja a peripheriákon. Miután nagyon sokan hangoztatják az idegen vallásokból
